|
Műtét, négy hónap mankó, gyógytorna az olimpiáért
Kiss Dániel atléta személyében egy tősgyökeres XVI. kerületi sportoló is ott lesz a londoni olimpia megnyitóján. A Honvéd, vagy egy kicsit távolabb az Újpest mind jobb lehetőségeket kínáltak, ő azonban mégis hű maradt egy kis, a hátterét tekintve kissé szárnyaszegett, de egyre jobban fejlődő egyesülethez.
Edzésre menet értük utol.
– Adja magát a kérdés: annak idején hogyan választotta egyesületeként az Ikarust?
– XVI. kerületi lakosként a Sashalmi Tanodába jártam általános iskolába és így az Ikarus volt a leginkább kézenfekvő döntés! Igazából egy kisebb balesettel kerültem a pályára. Nagy Józsi bácsi, az atléták edzője hazavitt és akkor anyukám megígérte, hogy levisz atletizálni. Így is történt. Tízéves voltam, amikor lementem az Ikarus pályára, és azóta hűségesen ott folytatom a pályafutásomat.
Kiss Dániel edzőjével, ifj. Tomhauser Istvánnal (középen) és edzőtársával, Baji Balázzsal
– Mindenkinek van egy alap gyorsasága. Mennyi volt emlékezete szerint az első mért 110-es ideje és az edzéseknek köszönhetően egy év múltán mennyivel lett ez kevesebb?
– Én egy jó alapgyorsasággal rendelkeztem gyerekkorom óta, éppen ezért is lettem atléta. Elég hamar kiderült, hogy a hosszabb távok nem igazán fekszenek nekem. Éppen ezért a rövidebb távokon versenyeztem először. Kezdetben csak „sprinterként” futottam, de miután az edzőm, ifj. Tomhauser István mindig sokoldalú munkát vezényelt, a gátazás is sorra került. Aztán meglepően hamar ráéreztem a gátfutásra, és 13-14 évesen már korosztályos magyar bajnok voltam. Ha jól emlékszem, az első mért eredményem a 14.8 körül volt. Rá egy évre 14.1-et futottam, persze itt meg picik, csak 91 cm-esek voltak a gátak..
A sajtó figyelmében...
– Rövidtávon a világcsúcsok időgrafikonja azt mutatja, hogy tizedek helyett inkább századok jellemzik a csúcsjavításokat. Ismert, hogy az úszók oxigénhiányos állapotban ússzák a 100 métert. Elmondhatjuk, hogy egyre inkább megközelítjük az ember anatómiai adottságaiból adódó teljesítmény maximumát – vagy az Ön számánál maradva – 50 évvel később elképzelhető, hogy 8 másodperc alatt lesz a világcsúcs?
– Az úszókhoz nem igazán tudok hozzászólni, de az tény, hogy a jelenlegi tendenciák alapján atlétikában inkább századokon múlnak a csúcsjavítgatások. Én személy szerint nem tartok kizártnak semmit, olyan mértékben fejlődik minden, hogy nehéz lenne a határokat eltalálni. A 8 mp-es határt kétlem, de nem tartom kizártnak, hogy idén vagy akár egy évtizeden belül egy tizedet is javulhat a világcsúcs akár 100 m-en vagy 110 gáton.
– A sportsajtó vezető híre volt 2011 novemberében, hogy húsevő baktérium támadta meg az operált lábát. Amikor ez történt, gondolom, készített magának egy, az olimpiára fókuszált rehabilitációs ütemtervet. Milyen jellegű munkát tudott végezni a télen, hogyan haladt eddig a felkészüléssel? Ha holnap lenne a verseny, mennyi idő alatt futná le a számát, és ehhez képest még mennyivel jobb időt vár magától Londonban?
– Igen, a sajtó tele volt ezzel a húsevő baktériummal, hogy a lábamat ez támadta meg. Ilyen nem volt, leszögezem! Egy úgynevezett „mrsa” fertőzésem volt, amit a kórházban kaptam el! Ezt követően 4 hónapig mankóztam és fél évem telt teljes inaktivitással.
Minden nap egy órát tekertem a szobabiciklin, próbáltam karbantartani azokat az izomcsoportokat, amiket tudtam. Gyakorlatilag február elején kezdtem edzegetni és gyógytornázni. Folyamatosan egyre magasabb szintre jutok és biztató a formám! Jelenleg nehéz lenne arra válaszolni, hogy milyen gyorsan tudnám lefutni a versenyszámom. Ha így haladok a speciális munka végzésével, akkor akár júniusban rajthoz is tudok állni. Az eredményt tekintve pedig az a cél, hogy fussam végig a 110-et és legyek túl az első futáson!
Londonban egyébként szeretnék egy olyan időeredményt futni, amivel nem vallok szégyent. Ha az egyéni csúcsomtól egy tizedre maradnék el, akkor boldog lennek!
Melegítés Barcelonában, az Eb-n. Ebből lett a bronzérem
– Miként tervezi életét London után?
– London után remélem elégedetten pihenhetek, és friss erővel készülhetek a következő év kihívásaira. Még szeretnék jó pár évig vágtázni és remélem, hogy az egészségem engedni fogja, mert ambícióból és motivációból nagyon sok van a tarsolyban! Izs-or
|
