« Vissza A családsegítő szolgálat és az első iratbetekintés története  « XVI.-XIV. kerületi hírek  2007. április 18.

Közfeladatot ellátó személy elleni erőszak gyanúja miatt indult vizsgálat lapunk munkatársa ellen, miközben elkísért egy panaszos anyát a kerületi családsegítőbe, ahol hosszas huzavona után végre hajlandók voltak előtte kinyitni a róla vezetett aktát. A családsegítő épülete alkonyi fényben. Kvázi-hatósági jogkörökkel élhetnek, titkos feljegyzéseket vezetnek... Alig egy hónapja rendeztek konferenciát a Napraforgó Családsegítő Szolgálat munkájáról, s a tanácskozás végső kicsengése az volt, hogy egyre szaporodik a feladatuk. Ebben bizonyára szerepe van egy kitartó fiatalasszonynak, aki elvált férjével vív látványos csatákat, s a mindkét oldalról érkező panaszos bejelentések permanens mozgásban tartják a családsegítő szolgálatot. A családsegítő egyébként ilyen esetekben már nem mézes-mázos segítőszolgálat, hanem amolyan kvázi-hatóság: vizsgálják a szülők együttműködési hajlandóságát, s jogukban áll indítványozni az úgynevezett védelembe vételt, aminek folyományaként akár a szülői jogok korlátozása is bekövetkezhet. Betekintési jog Érdemes tehát óvatosan eljárni annak, akivel szemben panaszos bejelentést tesznek a családsegítőnél. Az édesanya hallomásból értesült a közelmúltban arról, hogy a volt férje ismét beadvánnyal fordult ellene a családsegítőnél. Ügyvédjével konzultálva arra az elhatározásra jutott, hogy megpróbálja megtudni, milyen vádakat fogalmazott meg ellene a volt házastársa (akivel egyébként számos folyó ügye van még, tehát nagyon nem mindegy, milyen az ő kvázi-hatósági megítélése). Az anya tehát azzal a kéréssel fordult a családsegítőhöz, hogy szíveskedjenek számára biztosítani a vele kapcsolatos aktába való betekintést. Bár ez a szervezet mintegy tíz esztendeje működik, s ha igaz a statisztikájuk, akkor jelentős számban foglalkoznak problémás családok ügyeivel, ez a kívánság a családsegítőnél teljes megdöbbenést és tanácstalanságot okozott. Március végén az illetékes gyermekjóléti vezetőhelyettes és a családgondozó levélben arról értesítette az anyát, hogy az intézmény az iratbetekintést megtagadja. Az indok: iratbetekintésre csak hatósági eljárás során van lehetőség, ez a szervezet viszont nem hatóság: ők csak a hatóság által írt hivatalos levélbe adhatnak betekintési jogot, s a férj által írt feljelentés viszont magánlevélnek számít. A panaszos anya ekkor fordult lapunkhoz (mint ismeretes, mi többször jártunk el irat-betekintési ügyben a bíróság előtt, s egy korábbi polgármestert az iratbetekintés megtagadása miatt a vádlottak padjára is ültettünk). Meghökkenten hallgattuk a panaszt: hogyan gondolják ezek, hogy valaki védekezzen egy olyan vád ellen, amelyet meg sem ismerhet. Az már csak hab a tortán, hogy az elmúlt évtizedben valószínűleg ugyanígy jártak el a szerencsétlen feljelentettek ügyében, hogy megfosztották őket a legalapvetőbb védekezési jogtól (mert az ugye joggal feltehető, hogy nem ez volt az egyetlen anya, akit a volt házastársa vélt vagy valós indokkal feljelentett.) Az panaszos anyát Dr. Büki Tamáshoz, a Jogi Bizottság elnökéhez irányítottuk. A fenntartó csak fizethet? Büki Tamás hozzánk hasonlóan ítélte meg az ügyet, s különösen akkor háborodott fel, amikor megtudta, hogy a kérdésben a családsegítő a Közigazgatási Hivatalhoz fordult állásfoglalásért. Vajon miért nem az Önkormányzatot, az intézmény fenntartóját kérdezték meg? Ha pénz kell a költségvetésből, akkor idejönnek kuncsorogni, de ha jogi problémájuk adódik, akkor azt eltitkolják? Legközelebb majd azt veszi észre az Önkormányzat, hogy a családsegítő Strassbourgban pereskedik, miközben a fenntartó nem is tud róla: legfeljebb annyit, hogy fizetheti a perköltséget. A pontos részletek nem ismertek, de egy héten belül gyökeresen megváltozott a családsegítő álláspontja az irat-betekintési jog kérdésében. Április elején dr. Halabuk Ágnes, az egész intézmény vezetője (mert ez a családsegítő több bonyolult alegységből van összerakva) írásban arról értesítette a panaszos anyát, hogy kivizsgálta a kérelmet, s jogi végzettségű helyettesével konzultálva úgy ítélték meg, hogy a kérelemnek nincs akadálya. „Ennek értelmében Udvardy Zoltán családgondozó az intézmény nyitva tartási idejében betekintés végett bármikor a rendelkezésére bocsátja a kért iratanyagot” – így szólt az intézményvezető levele. Kiherélt akta Nagypénteken, április 6-án tehát a panaszos anya elindult a családsegítőbe, hogy megismerkedjen az aktájában található iratokkal, s a nagy eseményre elkísérte e sorok írója is, feltételezve, hogy azért ez a betekintés (egy ebben teljesen járatlan intézménynél) nem lesz fenékig tejfel. A bejárati ügyfélpultnál a panaszost egy boríték várta, amelyben ott volt az ex-férj díszes feljelentése. Na de ez korántsem tekinthető teljes körű iratbetekintésnek. Hívattuk az Udvardyt, s a vezető ígéretére hivatkozva kértük tőle a teljes aktát. Ekkor nagy járkálás kezdődött: az ügyintéző szobáról szobára járt, s keresgélte az aktát. Nagysokára meglelte az intézményvezető íróasztalán. Ekkor egészen furcsa, mondhatni az önkormányzatben eleddig nem tapasztalt példátlan dolog történt. Az ügyintéző elkezdte szétválogatni az aktában lévő iratokat: azok egy részéről azt mondta, hogy abba a panaszos betekinthet, míg egy köteg irat átadásától nagyon határozottan elzárkózott. Egy darabig ezen elvitatkozgattunk, majd amikor az ügyintéző valami mással volt elfoglalva, a panaszost kísérő újságíró egy gyors mozdulattal felemelte a titkosítani szánt iratokat az asztalról, s átadta a panaszosnak (az volt a szándékunk, hogy a teljes anyagot eljuttatjuk a kerület jegyzőjének, s majd ő eldönti, hogy mi adható át ebből az ügyfélnek). Megvadult az ügyintéző Az akta egyesítésének ilyetén módjától a ügyintéző teljesen elveszítette a józan eszét: nekiugrott az újságírónak, miközben eltorzult hangon azt ordibálta: Adja vissza! Azonnal adja vissza! Aztán rájött, hogy az általa hőn áhított iratok a panaszosnál vannak már, s akkor őrá próbált támadni, kevés sikerrel. A ribillióra előkerültek a családsegítő nagypénteki dolgozói, akik hihetetlen professzionalizmussal kezelték az eseményeket. Mi felhívtuk mobilon a jegyzőt, hogy itt vannak az iratok, kellene erről egy döntés. Ők hívták a rendőrséget, hogy itt bizony történt egy „közfeladatot ellátó személy elleni erőszak”. Szakszerű rendőri intézkedést követően az iratbetekintés története a Veres Péter úton folytatódott, ahol épp akkor zajlott az új rendőrkapitány, Dr. Balázs Norbert ünnepélyes beiktatása, ami nem igazán gyorsította az eseményeket. Végül a családsegítő dolgozónak elmondása alapján az újságírót közfeladatot ellátó személy elleni erőszakkal gyanúsították meg. Titkos feljegyzések Még a családsegítőben egy időre magunk maradtunk a panaszossal a teljes iratköteggel, s alkalmunk nyílt arra, hogy annak tartalmát gyorsan áttekintsük. A konfliktust kiváltó iratanyag a családsegítő bizalmas belső feljegyzése volt az ügyfélről és általában az ügyről, s néhol olyan személyes adatokat tartalmazott, hogy az első látásra megdöbbentő – különösen az, hogy ennek megismerésétől akár erőszak árán is meg akarják fosztani. De ne szaladjunk az események elé – ez már egy másik történet... Ferenci Zoltán

Ferenci Kiadó Bt.  •  1162 Budapest, Hermina út 16.  •  Tel.: [1] 405-5919  •  E-mail cím: hh@hh16.hu