Helyi Hírek - Független folyóirat   2024.03.29. péntek
Auguszta
E-mail cím:

Jelszó:

CÍMLAP
Cikkek és hírek
Portaszolgálat
Balesetek
Tűzoltósági hírek
Rendőrségi hírek
Polgármesteri interjú
Természetgyógyászat, szépség és egészség
Horoszkóp, asztrológia
Receptek
Videók
Olvasóinktól: körbeküldős üzenetek
Archívum
Archívum
Képgalériák
Helyi Hírek laphálózat
Legutóbbi számaink
Archívum - HH XVI.
Archívum - HH XVII.
2004 előtti számaink
Megjelenési időpontok
Hirdetési áraink
Lakossági aprók
Hirdetésfeladás
Szakmai adattár

Látogatók: 28664987
   « Vissza

Fair Play-díjas kertvárosi lakótársunk

 « Cikkek és hírek 
2021. szeptember 15.
 

kepfile

Majsai Károly, kerületünk lakója, az egykori paralimpiai ezüst- és bronzérmes asztaliteniszező kapta idén a MOB Fair Play-díját cselekedet kategóriában. Az indoklás az alábbi történet volt.

   Volt egy társaság, Erdei Ilona, Erdős Lajos, Majsai Károly, Pusztafiné Kovács Judit, Sasváriné Paulik Ilona, Szepesi Attila Kovács Győző, akik a parasport hőskorában, a 80-as években (közvetlenül az első magyar paralimpiai bajnok, Tauber Zoltán után, és egy kicsit az ő indíttatására is) képviselték hazánkat a nemzetközi para-asztaliteniszversenyeken. És ezt olyan magas szinten űzték, hogy rendre éremmel tértek haza. Paralimpiai érmük is van, néhányuknak több is. Kivéve egyiküket, Erdei Ilonát.
    – Ica nem volt szerencsés alkat – mesélte a Sashalmon élő paralimpiai ezüst- és bronzérmes Majsai Károly. – Pedig nagyon megérdemelte volna a sikert, mert ő volt a csapatunk szíve, lelke. Mindenkinek segített, mindenkire odafigyelt.
   Erdei Ilona születési rendellenességgel született: bal kézfeje és a lábujjai sem nőttek ki. Ő ennek ellenére megtanult pingpongozni, és jó paraversenyző lett belőle. Egy probléma volt, hogy a már akkor is vitatott besorolási rendszer alapján nem a saját kategóriájában (S9), hanem egyel följebb, az S10-sek között kellett bizonyítania. Aki járatos a para besorolások terén, az tudja, mekkora különbség van a két kategória között.
    – A mostani paralimpián bronzérmes Szvitacs Alexa egy toxikus sokkszindróma miatt elveszítette bal alkarját és a lábujjait, amiért az S9-es kategóriába kapott besorolást.
Erdei Ilonának volt egy másik problémája is. Ebben a hetes társaságban ő volt az egyetlen „álló” versenyző, a másik két hölgy kerekesszékes volt, így a világversenyeken csak férfi játékostársaival tudott volna bemelegíteni.
   – A mi sportágunkban a bemelegítésnek nagyon fontos szerepe van, nem szabad nálad gyengébb játékossal ütögetni, mert az „benne marad a kezedben”, így, ha tehettük, elkerültük az Icával való melegítést. Utólag, persze, nem vagyok erre a büszke, de akkoriban mindnyájan versenyzők voltunk, és minden pillanatban az eredmény lebegett előttünk.

  1988-ban Szöulban járunk. A hetes magyar csapat is ott van a paralimpián. Mindenki készül az egyéni és a csapatversenyre. Kivéve Erdei Ilona, aki egyedül lévén nem indulhatott csapatban (ehhez két emberre volt szükség). Ilonának két esélye volt az éremszerzésre, ha a kategóriájában (S10) bejut az elődöntőbe, vagy, ha az Open (nyílt) egyenes kiesés versenyen teszi ugyanezt. Icának ez utóbbiban nagyobb sansza lett volna. A kategóriájában végül nem sikerült a bravúr, így ő is az Openre készült. Az akkori állapotokat jól tükrözi, hogy sokszor maguk a versenyszervezők sem voltak toppon.
   – Ott voltunk Icával, amikor a verseny főbírója meghatározta az Openverseny időpontját. Ezt egyébként többször meg is erősítette. Volt még addig két nap, így Ica a verseny előtti napot pihenéssel töltötte az olimpiai faluban.
Majsai Károly elmondta, ő és a többi férfi játékos a teremben edzettek másnap, amikor legnagyobb megdöbbenésükre szólították a női Openverseny indulóit.
   – Akkoriban még nem volt mobiltelefon, az olimpiai falu pedig messze volt a csarnoktól, így nem tudtunk szólni szegény Icának, aki emiatt a baki miatt lemaradt a versenyről. És lemaradt egy paralimpiai éremről is.
  Erdei Ilona kálváriája Atlantában tovább folytatódott. 1996-ban ugyanis körbeverés volt a csoportjában, mindenkinek azonos győzelme és veresége volt, és még a játszmák aránya is egyezett. Ezért a továbbjutást és a kiesést a meccsenkénti poénok számával döntötték el. Ez meg nem kedvezett neki.
   – Mi, paralimpiai érmesek nemcsak a dicsőséget, hanem az ezzel járó anyagi biztonságot is élvezzük. Neki azonban ebből semmi sem jutott. Én tartottam a kapcsolatot Icával, tudtam róla, hogy Szolnokon egy újság szerkesztőségében telefonosként dolgozik. Majd miután megszűnt az újság, egy Kft-nél lett 50 ezer forintért ügyintéző. Ám onnan is elküldték, így a rokkantnyugdíjából kellett valahogy megélnie. Sokat gondolkodtam, miképpen tudnánk neki segíteni.
   Az ötletet végül az a néhány évvel ezelőtti döntés adta, mely szerint az olimpiai és paralimpiai érmesek már nemcsak egy, a legjobb érmük színéhez igazított összeget, hanem minden sikerük után támogatást kapnak. Így Majsai Károly is az 1984-es paralimpiai ezüstje mellett a 88-as bronza után is állami támogatásban részesül.
   – Úgy döntöttem, ennek a plusz összegnek a 25 százalékát Icának adom. Mivel az életjáradék évről évre emelkedik, Icának is többet tudok folyósítani. Ma már 50 ezer forint körüli összeget kap, így elértük azt a fizetést, amit az utolsó munkahelyén kapott.
   Majsai Károly három éve támogatja már egykori sporttársát. Erdei Ilona időközben tollat ragadott, írni kezdett, és írói kurzusokra is járt. Az egyik ilyen alkotótáborban azt a feladatot kapta, hogy tíz választott szóból kell egy novellát írnia.
   – Egyszer csörgött a telefonom, Ica hívott, elmondta a feladatot, és hozzátette, neki a tíz szó a mi történetünket juttatta az eszébe. Az engedélyemet kérte, hogy nevek említése nélkül megírhassa a sztorit.

kepfile

   Summa summarum a történet megjelent egy közösségi oldalon, amit egy másik versenyzőtárs, Kovács Győző kétszeres paralimpiai érmes asztaliteniszező is elolvasott. Ő pedig nem állt meg itt, hanem felterjesztette Majsai Károlyt a MOB Fair Play-díjára.
    – Tavasszal kaptam az értesítést, hogy idén nekem ítélték a MOB Fair Play-díját cselekedet kategóriában. Nagyon meglepett, de nagyon örülök neki, és megtisztelőnek érzem ezt a figyelmet. Nosza, rögtön írtam is Icának: „teljesült a vágyad, az égiek meghallották a kérésedet, mert engem megjutalmaztak”. Nagyon örült neki, mert mindig is szerette volna meghálálni a segítségemet. Egyébként pedig így lett szép és kerek ez a történet.
                                                                                                                                                           Riersch Tamás

 


Ferenci Kiadó Bt.  •  1162 Budapest, Hermina út 16.  •  Tel.: [1] 405-5919  •  E-mail cím: hh@hh16.hu
Ugrás a Szakmai Adattárhoz
preload preload
Legutóbbi lapszámunk - 2024. március 20.
2024. évi naptár nyomtatható formátumban letölthető
Hogyan legyünk egészségesebbek, szebbek, vékonyabbak
Ide kattintva megtekinthető
Kerületi festőművészek virtuális galériája
A fogyás lélektana
A XVI. kerületi uszodák honlapja
Bővebben az önismeretről és a Bach-virágterápiáról
Ide kattintva megtekinthető
Lao Ce ősi bölcselete e-book formátumban
Hazai és nemzetközi időjárás

Kattintson ide az előrejelzéshez