Helyi Hírek - Független folyóirat   2024.03.29. péntek
Auguszta
E-mail cím:

Jelszó:

CÍMLAP
Cikkek és hírek
Portaszolgálat
Balesetek
Tűzoltósági hírek
Rendőrségi hírek
Polgármesteri interjú
Természetgyógyászat, szépség és egészség
Horoszkóp, asztrológia
Receptek
Videók
Olvasóinktól: körbeküldős üzenetek
Archívum
Archívum
Képgalériák
Helyi Hírek laphálózat
Legutóbbi számaink
Archívum - HH XVI.
Archívum - HH XVII.
2004 előtti számaink
Megjelenési időpontok
Hirdetési áraink
Lakossági aprók
Hirdetésfeladás
Szakmai adattár

Látogatók: 28663322
   « Vissza

Egy örökifjú sportember

 « Cikkek és hírek 
2019. november 14.
 

Október 25-én Kovács Péter, immár negyedik ciklusát kezdő polgármester kilencvenedik születésnapja alkalmából sashalmi otthonában köszöntötte Mo­hácsi Ferencet, az 1956-os Melbourne-i olimpia bronzérmes kenusát. A rendkívül sokoldalú sportember a tisztes kor ellenére is kiváló egészségi állapotnak örvend, amit ő leginkább a sportos életmódjával magyaráz.

   – Akik egyszer leülnek, azok mindig is ülve maradnak, ezért én azt az elvet vallom, hogy sosem szabad leülni – foglalta össze röviden és velősen ars poeticáját az ünnepelt. – Amikor csak időm és az időjárás engedi, rendszeresen sportolok.
   Mohácsi Ferenc kilencvenévesen hetente többször kajakozik az újpesti öbölben, ahol hatvanas években készített gyönyörű fahajóját is tárolja. Emellett sokat kerékpározik – utcai kétkerekűn és szobabiciklin egyaránt –, illetve mind a mai napig rendszeresen teniszezik is.
   – Ezek a motorcsónakkal, ezek a kajakkal, ezek a háromtusával, ezek pedig a síeléssel szerzett érmeim – mutatja be házi éremgyűjteményét. És az „ezek” alatt ezúttal nem csak néhány, hanem komoly mennyiségű érmet kell ám érteni. – A vitrinbe csak az élversenyzőként szerzett medálok, illetve sportvezetőként kapott kitüntetések kerültek, a Masters versenyeken kapott díjakat a vitrinen kívül tartom – mutatott egy falra akasztott komoly mennyiségű éremhalomra. Ez utóbbiak között ráadásul az arany volt túlsúlyban, Mohácsi Ferencet ugyanis a Masters mezőnyben kajakkal soha senki sem tudta legyőzni a korosztályában.

kepfile

Bronzérmesként 1956-ban a Melbourne-i olimpián – a forradalom előtti zavaros helyzet miatt hosszabb idő kiesett a felkészülésből

   A születésnapi beszélgetésünk több témát is érintett, de aztán az 56-os olimpiára terelődött a szó. Arra a versenyre, amely Mohácsi Ferenc egész pályafutását szimbolizálta. 1956-ban ugyanis a sashalmi sportoló már azzal rangot vívott ki magának, hogy kajakos létére kenuban is kvalifikálni tudta magát az olimpiára. Mely eseménynek nemcsak résztvevője, hanem főszereplője is volt.
  – Sokszor és sok helyen megkérdezték már tőlem, hogy sportolóként hogyan éltük meg a forradalmat. Nos, minden esetben elmondtam, hogy nehezen. Elsősorban azért, mert sportolók voltunk, és éppen egy olimpiára készültünk. Az októberi események és az azt megelőző zűrzavaros helyzet miatt gyakorlatilag másfél-két hónap kiesett a felkészülésünkből. Biztos vagyok benne, ha nyugodt körülmények között tudtunk volna Melbourne-re koncentrálni, akkor 1956 no­vem­berében túlszárnyaltuk volna a helsinki sikereket is. Ehelyett egy szál melegítőben és egy kis szatyorral vágtunk neki a nagy útnak.
  – November 4-én indultunk busszal Prágába. Természetesen láttuk a befelé özönlő tankokat, ami szintén meghatározta a lelkiállapotunkat. Prágából a francia légitársaság vitt minket Ausztráliába úgy, hogy felelős magyar kormány hiányában a csehszlovák vezetés vállalt garanciát a repülőjegyek megtérítésére. Ausztráliában a kinti magyarok vettek pártfogásba bennünket, de sajnos, az itthoni helyzetről ők sem tudtak pontos tájékoztatást adni. A szovjet versenyzők többsége nem is hallott a magyarországi eseményekről, ők csak akkor értesültek a forradalomról, és annak leveréséről, amikor megláttak bennünket a gyászszalagos Kossuth-címeres melegítőnkben.
     A kinti magyarok túlzott szeretetének sajnos ára is volt, Mohácsi Ferenc társát, Wieland Károlyt ugyanis nagyon megviselte a hatnapos utazás utáni trópusi vendéglátás, melynek egy legyengült szervezet, és egy olimpiai bronzérem lett az eredménye.
   – Én erre a bronzéremre nagyon büszke vagyok, mert kérdem én, hány embernek adatik meg, hogy olimpián szerepelhessen, hánynak lehet része abban, hogy egy olimpiai szám döntőjében is helyet kapjon, és hánynak juthat osztályrészül, hogy egy olimpiai dobogóra felállhasson. Nekem, nekünk megadatott mindez, melyre egész életünkben büszkék lehetünk.

   A kajakosból olimpiai bronzérmes kenussá váló Mo­hácsi Ferenc egész életében bizonyította sokoldalúságát. Kisgyerekként szülőhelyén, Sashalmon, a Sashalmi Atlétikai Sport Club kölyök és ifi csapataiban focizott, méghozzá nem is rosszul, hisz 1944-ben a fővárosi ifjúsági válogatottba is meghívót kapott. 1945-ben egy barátja tanácsára sportágat váltott, és egy évig az ökölvívással ismerkedett. 1946-tól aztán már a Bp. Előre színeiben kajakozott.
   – Abban az időben a hazai kajaksport felszálló ágban volt. Egy olyan közegbe kerültem, amelyik egyre inkább megérett a nagy sikerre. Sajnos, 1952-ben a sportágon belül tapasztalható klikkesedés áldozataként, bár tagja voltam a keretnek, nem jutottam ki az olimpiára. 1956-ban a világbajnok Wieland Károly párt keresett magának. Edzője, Szabó Ferenc azt mondta, hogy próbáljuk ki egymást. A hajónk meglepően jól ment, így együtt maradtunk az olimpiáig.

kepfile

Mohácsi Ferenc számos különféle sportágat kipróbált, és igen büszke arra, hogy öt sportágban is magyar bajnoki címet szerzett

   Mohácsi Ferenc mindig is kíváncsinak, a sport iránt elkötelezett embernek tartotta magát. Ezt bizonyítja, hogy rengeteg sportágba, többek között a síelésbe, a háromtusába, a motorcsónakversenyzésbe és a teniszbe is belekóstolt olyannyira, hogy mindegyik sportágban magyar bajnoki címeket szerzett.
   – Egyik legnagyobb eredményemnek azt tartom, hogy öt sportágban is országos bajnoknak vallhatom magamat. 1968-ban az akkori sportvezetés engem bízott meg a hazai könnyűbúvár-sport megszervezésével. A megalakult szövetségben 1968-89 között a főtitkári feladatokat láttam el, és 1973-89 között tagja lettem a Nemzetközi Búvárszövetség Végrehajtó Bizottságának is, melynek azóta is „örökös tagja” vagyok.

   Mohácsi Ferenc tősgyökeres XVI. kerületi lakosként lett olimpiai bronzérmes sportoló. A családja Sashalmon élt, és a kisfiú is itt nőtt fel. Eleinte a piactéri iskolába, majd a HÉV-en túli sárga iskolába (ma Lemhényi Dezső Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolába) járt. Ez utóbbi helyen néhány éve egy emléktáblát is állítottak a tiszteletére. Inasévei is a kerülethez kötötték: Mátyásföldön általános műszerésznek készült, de a háború közbeszólt, így csak 1945-ben, a BESZKÁRT-nál (a BKV elődjénél) fejezte be a tanulást.
   – Műszerész ismereteimnek ma is hasznát veszem. Mind a mai napig szeretem magam szerelni a dolgaimat, mert a saját szakértelmemben bízom a legjobban, illetve, ha nem sikerül valami, akkor nem kell mást okolnom érte. Én még annak a háborús nemzedéknek vagyok a tagja, aki megtanulta, hogy az életéért és az egészségéért tennie és küzdenie kell, ebben pedig senkitől sem várhat segítséget. Azt hiszem, ez a mentalitás segített át engem az elmúlt kilencven esztendőn is.
                                                                                                                                                             Riersch Tamás

 

 


Ferenci Kiadó Bt.  •  1162 Budapest, Hermina út 16.  •  Tel.: [1] 405-5919  •  E-mail cím: hh@hh16.hu
Ugrás a Szakmai Adattárhoz
preload preload
Legutóbbi lapszámunk - 2024. március 20.
2024. évi naptár nyomtatható formátumban letölthető
Hogyan legyünk egészségesebbek, szebbek, vékonyabbak
Ide kattintva megtekinthető
Kerületi festőművészek virtuális galériája
A fogyás lélektana
A XVI. kerületi uszodák honlapja
Bővebben az önismeretről és a Bach-virágterápiáról
Ide kattintva megtekinthető
Lao Ce ősi bölcselete e-book formátumban
Hazai és nemzetközi időjárás

Kattintson ide az előrejelzéshez