Március elején érkezett a hír, hogy egy alkoholista német kertész megmérgezte magát, előtte viszont gondoskodott arról, hogy a haragosai utána menjenek a túlvilágra. Egy orvos-ismerőse meg is halt, miután felrobbantotta az álcázott pokolgépet a rendelője ajtajánál, egy másik haragosa pedig súlyosan megsérült, midőn a fatüzelésű kandallóban felrobbant egy lőporral preparált tűzifa. A rendőrségi nyomozás egy másik helyen is talált egy ugyanilyen, lőporral töltött fahasábot, amit szerencsére még nem raktak a tűzre.
Egykori térképen a bánya a Dittrich (Batsányi) utca végénél
Robbanószert nagyon ritkán tesznek a kályhába, legutóbb a második világháború vége felé fordult elő ilyesmi Szentmihályon. Ahogy áthaladt a front, véget értek a harcok, a község vezetői kiadták a lakosságnak, hogy hordják össze a front után visszamaradt robbanóanyagokat. Ennek helyszínéül a József utca – Budapesti út – Milán utca – Havashalom utca közötti hatalmas kavicsbánya alját jelölték ki: ide gyűltek a fel nem robbant hadianyagok.
Egy második világháborús fanyelű kézigránát
A tavaszban azonban bejött egy hideghullám, s egy környéken élő néninek nem volt mivel fűtenie. Kibandukolt hát a lőszerhalomhoz, mert emlékezett, mintha ott látott volna valami fát. Meg is találta, s örömmel hazavitte a két fanyelű kézigránátot, amit rárakott a tűzre... A detonációban nem csak a néni, hanem a ház is odalett, s emiatt a község vezetői úgy rendelkeztek, hogy a robbanóanyagokat a kavicsbánya délkeleti falába épített óvóhelyre kell behordani, majd bezárták az ajtókat is, nehogy más is hozzáférjen a veszélyes halomhoz. Ez nagyjából a Budapesti út és József utca összefutásánál lévő Trianon emlékmű alatt lehet. Aztán jött a Rákosi-vezette kommunista időszak, a községek régi irányítóit szétzavarták, megbízható elvtársak ültek a helyükre, akiknek fogalmuk sem volt a korábbi idők történéseiről – sőt igyekeztek a múltat végképp eltörölni... Így eshetett meg, hogy a robbanószer ott maradt úgy 30-40 méterrel a föld alatt, majd a bányát feltöltötték a főváros kommunális szemetével, s a tanácsi idők végére egy elegáns lakótelepet kezdtek építeni. A stabilitás érdekében 40 méteres pernyebeton cölöpök hatolnak át a szemétrétegen, azok biztosítják a vasbeton dobozalapra épített házak stabilitását, Amikor a betoncölöpök helyét fúrni kezdték, a Helyi Hírekben azon élcelődtünk, hogy beindulhat a szentmihályi szatellitprogram – mert ha véletlenül bele találnak fúrni valami robbanóanyagba odalent, akkor a fúrómester valószínűleg űrhajóssá lép elő, és oylan látványban lehet része, mint most bárkinek a kilátóról. De szerencsére semmi nem történt, a lakótelep is szilárdan áll évtizedek óta, s csak most, a robbanó-fahasáb kapcsán jutott ismét eszünkbe a történet a fanyelű kézigránáttal tüzelő szentmihályi asszonykával. Ferenci Zoltán |