Gombócnak, a sokféléből összerakott kistestű kan kutyánknak Turáról hoztam menyasszonyt (palotapincsi anyától és yorkshire terrier apától) még a múlt évben, s az őszi nászból egy (1!) igen helyes kiskutya született – több nem is fért volna a kisméretű mamába. Keresgéltük a nevét: Kata lányom Emmának hívta, én Mancinak, s Andris fiam csak azt kérte, hogy olyan nevet adjunk az ebnek, amit közröhögés nélkül lehet az utcán kiabálni, ha őkelme elszalad. Én egybetákoltam a két nevet, így lett Emanci.
Merthogy az ebeknél is ott tart a fejlődés, hogy napirendre került az eb-emancipáció szép eszméje. Ilyeneket hirdet már most a kis Emanci, hogy: Egyenlő vakkantásért egyenlő méretű csontot! A csúnya közmondással szemben, miszerint: Mindig az erősebb kutya „barátkozik”, Emanci kiáll amellett, hogy a poétikus lelkületű, holdat-vonyító, rozoga küllemű ebek is kapjanak megfelelő szaporodási lehetőséget. E területnél maradva szeretne szakítani a hagyományos kutyapózzal, mégpedig úgy, hogy a lánykutya is lehessen felül. Nem is érti az ember, hogy hogyan férnek el ebben a kis kutyában ezek a hatalmas nagy harcos tervek... (Ferenci) |