„Már az év, mint homokóra, fordul…”*
December 21-én lesz az idei év leghosszabb éjszakája. Másnap hajnalban – 5 óra 37 perckor – a Nap a Bak jegyébe lép. A Bak a zodiákus tizedik jegye, a tízes pedig valamilyen szempontból új ciklus kezdetét jelzi. A téli napforduló utáni első napokat a csendes elmélyülés jellemzi majd, amelyet még inkább támogat 25-én a Rák jegyében kitelő Hold. Karácsony után azonban felgyorsulnak az események. Előremenetbe kapcsol az Uránusz, s ezzel – viszonylag ritkán történik – az összes planéta előrefelé mozog. Sőt: száguld.
~ o ~
A bolygók persze, mióta világ a világ, mindig előrefelé haladnak a Nap körüli pályájukon. Ugyanakkor, bizonyos törvényszerűségekből adódóan, innen a Földről nézve úgy tűnik, időnként hátrálnak az állócsillagok adta égi díszlet előtt. A Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó (a nyolc bolygóból öt) meglehetősen gyakran, hosszasan szokott „hátrálni”. Kisebb mértékben, de megesik ez a Merkúrral, Vénusszal, Marssal is. Ezért különösen feltűnő, ha egyetlen vándorcsillagot sem találunk hátramenetben. Most pedig egy ilyen helyzettel találkozunk az új esztendő küszöbén. A Merkúr, Vénusz, Mars továbbá ezekben a napokban lépnek másik jegybe, miután viszonylag sietősen áthaladnak eddigi tartózkodási helyükön. Az égen tehát minden planéta gyors ütemben halad előre, amikor ránk köszönt a 2016-os év. Talán nem igényel túl sok magyarázatot ezen konstelláció üzenete: földi dolgainkban határozott, gyors előrelépésekre számíthatunk. Abból pedig, hogy ez a helyzet a váratlan meglepetéseket „produkáló” Uránusz irányváltásával áll elő, logikusan gondolhatunk arra, hogy váratlan fordulatok adnak új lendületet régi ügyeinknek. A 2016-ra vonatkozó előrejelzést itt abba is hagyhatnánk. Ha nem zümmögnének a fülemben Babits sorai azzal a bizonyos homokórával. Babits (aki bizonyára kikérné magának, hogy ezoterikus költőnek tituláljuk) zseniálisan ráérez a Bak jegy, illetve a Szaturnusz analógiáira. Ide tartozik az óra is, a homok is… És ide tartozik maga az idő, melynek van lineáris és van körkörös haladása. Az egyenes előrehaladás olyasmi, amit mindannyian jól ismerünk. Életünk a múltból a jövő felé tart, és nem megy visszafelé. Arról szintén van valami sejtésünk, hogy az archaikus kultúrák, akik már készítettek naptárt, rendelkeztek némi ismerettel a körben járó időről. Hogy a tavaszt a nyár, a nyarat az ősz, majd a tél követi, és aztán megint tavasz lesz. A tudomány számára már rég vitán felül áll, hogy a tér gömbölyű, következésképpen minél messzebbre megyünk vissza a múltba, annál biztosabb, hogy a távoli jövőbe érkezünk. Ugyanez érvényes az ellenkező irányba, mert hiszen a körön bármelyik irányban haladhatunk – ha már túlestünk az alsó tagozaton, ahol kötelezően úgy kerekítjük az „o” betűt, ahogy. A körnek nincs se kezdete, se vége, a fordulópontokon a ciklusok egymásba kapcsolódnak. Mint homokóra, fordul az év. Ugyanabból az anyagból építkezünk jövőre, amiből az idén. Eltemetett emlékek és gondolatok kerülnek felszínre. Egyszer fent, máskor lent. Miközben öles léptekkel haladunk az új célok felé, megtapasztaljuk a Prédikátor bölcsességét: (a)mi következik, régen elmúlt. Kívánok minden Kedves Olvasónak békés, csendes karácsonyi ünnepeket, és fordulatokban bővelkedő, boldog új esztendőt! Tóth Éva Ágota |