« Vissza A Kertvárosi Nőklub vendége: Lendvai Ildikó  « XVI.-XIV. kerületi hírek  2007. március 7.

A vizitdíjról, a nyugdíjrendszerről, és sok minden másról… Zsúfolásig telt az Albán utcai MSZP székház terme arra a rendezvényre, amelyet a Kertvárosi Nőklub szervezett március elsején délután 5 órára. Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi kerületi képviselőnőnk volt a Nőklub nevében a vendéglátó, a meghívott pedig nem más, mint Lendvai Ildikó MSZP frakcióvezető személyesen. Több, mint félórás csúszással indult a program, mivel a rendőrség egy szökött fegyencet hajkurászott éppen Zuglóban, s emiatt lezártak egy csomó útszakaszt. Az útlezárások labirintusából kikeveredvén Lendvai Ildikó mit sem veszített jókedélyéből, s végre elkezdődhetett a várva-várt beszélgetés, amelyet Vidorné rendkívül jól szervezetten vezetett le. Apropó, utak. Mindjárt az elején szóba is került az „utcai politizálás”, amely nem keverendő az „útszéli politizálással” – hangsúlyozta nyomatékosan Lendvai Ildikó. Az utca békéje fontosabb, mint a politizálás, ami nem azt jelenti, hogy senki ne tartson utcai rendezvényt. Október 23-án is meg volt mindenkinek a lehetősége arra, hogy egy-egy szál virágot letehessenek az áldozatok emlékére. Komoly igénye van az embereknek arra, hogy érezzék, nincsenek egyedül. Ezt az igényt igyekeztek figyelembe venni azok a Nőtagozati szervezők, akik egy szónok nélküli gyűlésre várják nőnapon 16 órára a Kéthly Anna térre mindazokat – pártállás nélkül –, akik a nők békéhez, nyugalomhoz való jogával egyetértenek. Melyik nőnek, anyának nem fontos, hogy nyugodtan, félelem nélkül ki lehessen menni az utcára, gyerekeit is ki merje engedni, és babakocsival se kelljen veszélytől tartania – ezen célokért lépnek föl a műsorban a művészek. Egy rákosszentmihályi lakos a párt drasztikus létszámnövekedésének az okát firtatta, s a hogyan továbbról érdeklődött. A párt nyitottsága a hasonlóan gondolkodók felé nyitás igényét jelzi. De ez a túlzott nyitottság sem feltétlenül célravezető, ezért a párton belül dolgoznak a tagságba való felvétel szabályozásán. A tagság bővítése helyett inkább a szimpatizánsokkal való együttműködés, találkozási lehetőségek szélesítése lehet a jó irány, amely nem feltétlenül csak pártgyűlés keretein belül lehetséges. Ezután igen hamar az embereket most leginkább foglalkoztató problémakör került a kérdések kereszttüzébe: az egészségügy és a vizitdíj. Sok kicsi sokra megy alapon nyilván szükség volt a vizitdíj bevezetésére, de miért is? A válasz: 500 milliárd hiányzik ahhoz, hogy ez a „ramaty” ellátás a jelenlegi szinten működni tudjon. Mit lehet tenni? Vagy még több adó, vagy a vizitdíj, és a költségek átforgatása oda, ahol nagyobb szükség van rá, ez a kórházi ágyátcsoportosítás. Ha mindenki fizeti a TB-t, akkor miért alakult ki ez a helyzet? Úgy néz ki, hogy nagyon sok TB-kártya mögött nincs teljesítés. Van olyan, akinek ősrégi kártyájára működik ugyan az ellátás, de az ellenőrzési lehetőség hiánya miatt nem derül ki, hogy jogtalanul. Aztán van olyan munkavállaló, akinek fogalma sincs arról, hogy nem fizetnek utána járulékot. Az ellenőrzés és a nyilvántartás hiányosságai is ki fognak derülni előbb utóbb az új rendszerbe való átállással. Szó és hozzászólás egymást követte a közönség soraiból, sokan voltak érintettek a témában. Lendvai Ildikó megjegyezte, a rendszer még „próbajáraton” van, gyűjtik a tapasztalatokat, és igyekeznek kiküszöbölni a méltánytalanságokat, háromszoros vizitdíj beszedés meg ehhez hasonlók. (Hogy hogyan fog működni például a vizitdíj visszaigénylés rendszere, ez majd csak a próbajáratban derül ki – próbálják ki, majd meglátják :-) A kórházi ágyigények megváltozására feltételezhetően az a magyarázat, hogy jócskán megszaporodtak azok az úgynevezett egynapos műtétek, amelyek korábban 4-5 napot is igénybevettek. Nem beszélve a szülési ellátásról, ahol szintén feleannyi idő után hazaengedik a kismamát, mint korábban. „Amikor én szültem, ne firtassuk, hogy mikor, csak 5 nap után lehetett hazamenni” – mesélte Ildikó. Az ágyátcsoportosítás még hagyján, de hogy mi lesz az orvosokkal és a többi személyzettel, az egy további probléma. Lendvai Ildikó, Nagy Áron önkormányzati képviselő, Vidorné Szabó Györgyi parlamenti képviselő és Kovács Péter polgármester A kórházi kezeléseket is sokkal szigorúbban fogják adminisztrálni: a beteg egy úgynevezett „számlán” – amit a kórházból való távozásakor kézhez kap – ellenőrizheti, hogy mit végeztek el rajta, és hány napig. Ha meglátja a számlát, nem kell szívrohamot kapnia, mert nem neki kell kifizetnie, ez csak a szigorúbb adminisztráció része. Így talán nem fordulhat majd elő, hogy egy ellenőrzés alkalmával az derül ki, hogy egy betegen rövid időn belül három császármetszést hajtottak végre, ráadásul férfi volt az illető… A kormányzati kommunikáció is szóba került: azért kell átformálni, mert az eddigi „mentegetőző, bocsánat, hogy élünk típusú kommunikáció” nem vezet kellő eredményre a másik oldal kommunikációjával szemben. Ráadásul sok olyan információ kikerül a köztudatba, ami még nem aktuális. „Félkész terméket normális kereskedő nem tesz a kirakatba, csak mi” – magyarázta plasztikusan Lendvai Ildikó a nyugdíjrendszer átformálásával kapcsolatban kikerült információkról, amelyek csak arra jók, hogy a kedélyeket jól felborzolják. Természetesen jóval előre kell gondolkodni bármi változáson, hiszen a családok sokszor úgy terveznek előre évekre, hogy abba bele van kalkulálva például egy nagyi, aki majd vigyáz az unokákra… Ezért van már most szó arról, ami esetleg csak 10 év múlva realizálható teljes egészében, és természetesen fokozatos a bevezetés – van, akit már pontosan a tervezhetőség miatt nem is érint majd. A rokkantnyugdíjazást szigorítani fogják, mert az a tapasztalat, hogy sokan közülük más munkaterületen ugyan, de munkaképesek. Bár örülnünk kéne, hogy köztünk élnek, de túl sok a nyugdíjas. „Tovább élünk – legalább is mi nők, mert a férfiakat nem hagyjuk…” Tovább tanulnak a gyerekek, kitolódik az idő, amikor még nem dolgoznak, lerövidül ezáltal az az idő, amíg nyugdíjjárulékot fizet az aktív dolgozó korosztály. Történtek ugyan kísérletek a magánnyugdíj pénztárak felé, de a jelenlegi rendszer szerint a jelenlegi nyugdíjak kifizetését a mostani befizetések fedezik. Az is eldöntésre vár, hogy inflációkövető vagy bérkövető legyen a nyugdíj. Hol ez, hol az a kedvező, de el kell egyszer dönteni, melyik legyen. Sok ötlet kikerül a köztudatba, amelyik mögött gyakran nem áll konkrét személy. Azon dolgoznak, hogy a szakértői anyagokat alá kell írni, az ügy komolyságát emelve. És megint visszatértünk a kedvenc témához: A vizitdíj várhatóan csökkenteni fogja a felesleges gyógyszerhasználatot, mert mint elhangzott, iszonyú mennyiségű gyógyszer megy kárba, amelyre a gyűjtőládák tartalma a bizonyíték. Érthetetlennek tűnt az a tény, miszerint féllegális gyógyszercsempészet folyik, többek között a cukorbetegek számára elengedhetetlen inzulin terén. Állítólag csaknem kétszer annyi inzulin kerül felhasználásra, mint amennyi a regisztrált cukorbetegeknek szükséges. A közönség soraiban igen felháborodott erre egy érintett: nem passzióból szurkálom magam naponta ötször! A közelmúltban lezajlott pártkongresszus elé nagy várakozással tekintett a párttagság. A tét nagy volt, a megerősítés: ebben a változásoktól terhes időszakban nem lehet mást tenni, mint folytatni, mert ha abbahagyják, rosszabb helyzetbe kerül az ország. Mintegy végszóra, egy helyi hajléktalan szólalt fel, nemcsak a maga, hanem sorstársai nevében is: nincs egy hely, ahol tisztálkodhatnának, így esélyük sincs, hogy munkát vállaljanak, mert kiutálják őket. Erre Vidorné válaszolt, hogy ezzel kapcsolatban jó hírrel szolgálhat. Komoly pénzeket fognak fordítani arra, hogy lakásokat bérelnek, ahol több hajléktalan szállását meg lehet oldani, s a társadalmi beilleszkedésben szociális munkások segítenek majd. Aki nem jut ilyen megoldás közelébe, azoknak pedig legalább melegedőket fognak biztosítani. Akinek nincs, az a baja, akinek van, annak meg az – a várható ingatlanadó formájában. Az ingatlanadó az önkormányzatoknál marad, s jellemzően ahol gazdagabb az önkormányzat, mint a frekventáltabb budai részeken, ott nincs szükség kivetni, ahol viszont szegényebbek az emberek, ott az önkormányzatok is kénytelenek minden lehetőséget megragadni. (Ez nem igazságos, de így van.) Kovács Péter polgármester – aki idő közben megérkezett, eleget téve a meghívásnak – elmondta, hogy jelenleg is van ingatlanadó a kerületben, csak nagyfokú kedvezményekhez van kapcsolva, amely figyelembe veszi a lényeges szempontokat. Lendvai Ildikó elmondta, hogy sok országban keresik az utat, hogy az adókat a vagyoni típusú adók irányába tereljék. Különböző tervezetek készültek, hogy legyen egy olyan alsó értékhatár, ami alatt nem kell fizetni. Ő személy szerint nem híve annak, hogy az átlagos méreteknél további sarcot szedjenek, de egy tisztességes mértékű adót a nagyobb értékekre igazságosnak tartana. Felmerült a kérdés, hogy például a lakosság által önerőből épített közművek ingatlannövelő hatása hol fog majd jelentkezni az adózásnál, erre a polgármester válaszában elmondta, hogy a XVI. kerület speciális helyzetben van a közműveket illetően. A Csatornázási Művek privatizálásakor ugyanis az önkormányzat és a lakosság által közösen épített csatornahálózat egyébként automatikusan átszállt volna a magáncégre, ezt azonban az önkormányzat perre vitte, s ez a per még most is folyik – hogy milyen eredménnyel, az a jövő titka. A közelgő március 15-e volt a beszélgetés záró témája. Most azt kell erősíteni, ami összetart, és nem azt, ami megoszt – mondta Lendvai Ildikó. Ennek jegyében a szocialista párt idén nem tart pártrendezvényt. Szőke Katalin

Ferenci Kiadó Bt.  •  1162 Budapest, Hermina út 16.  •  Tel.: [1] 405-5919  •  E-mail cím: hh@hh16.hu