|
Előző számunkban tudósítottunk arról a robbanásról, ami október 10-én éjjel romba döntötte a szentmihályi Wesselényi utcában lévő hat lakásos társasház egy részét. A robbanás az egyik udvari lakásban történt, s az itt élő idősebb asszonyt agyonütötte egy rázuhanó födémgerenda. A robbanást követő tűzben a tetőszerkezet részben sérült, részben megsemmisült. A szolgáltatók a tűzoltás után elzárták a gázt és a villanyt, a lakások emiatt lakhatatlanná váltak.
November elejére annyit változott a helyzet, hogy az elektromos művek visszakapcsolta az áramot. Ennek viszont nem kis ára volt: a lakóknak saját pénzükön kellett a mérőhelyeket teljesen átépíteni. Ennek költsége megközelítette az egymillió forintot. Ha nem lett volna a tűz és a robbanás, a régi mérőhelyeket nem kellett volna átépíteni. Hogy miért űzi a tűzkárosultakat külön költségbe egy szolgáltató, az talán csak a rezsicsökkentés miatti fokozott izgalmi állapotával magyarázható.
A háznak nem volt közös biztosítása, de négy lakónak viszont volt rendes lakásbiztosítása. A szemlére úgy két héttel a robbanás után került sor, kártérítési előleget viszont eddig nem kapott még senki. A lakók már le is tettek arról, hogy közvetlenül a biztosítós ügyintézőkkel hadakozzanak, a kártérítés ügyét ügyvéd kezébe adták.
Érdekes előzmények várták a tűzvizsgálatot. A robbanásról elsőre nem lehetett tudni, hogy mi okozta, jellemzően a gáz szokott ekkorát robbanni. Az eset után a hatóság sárga szalaggal körbekordonozta a területet, nehogy valaki belépjen a romok közé, míg lezajlik a vizsgálat. Egy hét után viszont a hajléktalanok kiszúrták, hogy itt gazdátlan vasak vannak az udvaron. Egy éjjel hatan jöttek be a portára, kirángatták a romok alól és magukkal vitték a felrobbant lakásból a gáztűzhelyet és a bojlert. Ezt aztán kereshették volna a tűzvizsgálók, akik az események után három héttel jelentek meg a robbanás helyszínén.
Na de végtére a tűzvizsgálat is megtörtént. A tűzszerészek rövid úton megállapították, hogy nem gázrobbanás történt. A pszichiátriai kezelés alatt álló idős asszony valamilyen illékony tűzveszélyes anyagot locsolt szét a szobában, ilyet töltött négy különféle palackba is, majd a szoba kellős közepén tüzet gyújtott, és ezek együttes hatása vezetett el a robbanáshoz. A tűzgyújtás nyoma jól látható most is a parkettán, a palackokat pedig a keresőkutyák találták meg, és azonosították be.
A lakók most már belátják, hogy a lakótársuk súlyos pszichiátriai eset volt, akinek zárt osztályon lett volna a helye. Nyáron például minden ok nélkül kihívta a rendőröket, majd teljesen váratlanul nekiktámadt, úgy kellett a támadást elhárítani. Normális körülmények között egy ilyen megnyilvánulásért a zárt osztályra kerül, de hát az előző kormány bezáratta a Lipótmezei intézetet, a hasonló esetek pedig azóta szabadon rohangálnak. Balszerencséjükre nekik kellett pont egy ilyen lakótársat kifogniuk.
Hogy az asszony a lakására kötött-e biztosítást, azt mindmostanáig nem sikerült kideríteni. De félő, hogy ha volt is valami biztosítás, az a szándékos robbantásra nemigen fizet kártérítést.
A tél közeledik, a lakások egy része fűtés híján eléggé reménytelen állapotban van. A lakók abban bíznak, hogy ha meglesz a tűzvizsgálat végleges eredménye, akkor talán a gázművek is visszakapcsolja a gázt, belátván azt, hogy a robbanáshoz semmi köze nem volt a gázszolgáltatásnak.
Addig is villannyal fűtenek, szellőztetik az átnedvesedett, penészedő falakat, és reménykednek abban, hátha valami csoda történik – megérkezik az önkormányzattól remélt tűzifa-segély, netán fizetésre szánja el magát a biztosító, és megkezdhetik az újjáépítést. (Ferenci)
|
