Egészen Hódmezővásárhelyig kellett autóznom, hogy megbizonyosodjak arról: nem én vagyok a legnagyobb marha. A díjnyertes charolais tenyészbika még a franciák figyelmét is felkeltette (ahol őshonos ez a marhaféle), s nálunk tanulmányozzák, hogyan is lehet ilyen szép egyedeket ilyen gazdaságosan kinevelni.
Az ötszáz kilós kandisznó láttán viszont már erős erkölcsi aggályok kaptak el: jó, hogy képes rá az ember, hogy ilyen túlméretes példányokat szaporítson, de szabad ezt megtenni szegény állatokkal – mozogni alig tudott a szerencsétlen…
A Juh és Kecsketenyésztő szövetség sátrában a szerelem egy sajátos válfajával találkozhattunk, egy póló formájában. Persze az aranyos kis bárányokat lehet plátói szerelemmel is szeretni!
Na ez a birkanyírás, ez valóban talpig hazai dolog, ilyen élményekről bármely devizahiteles honfitársunk is beszámolhatna a csekkfeladás időszakában...
A nemesítés újabb csodája: több a malac, mint a cici. De nem baj, majd sorban állnak a cseppségek, mint egykor az oroszok a GUM áruház előtt.
|