|
Kiabáltam – nem kicsit, nagyon!
A hosszú hétvégék előtt sajátos népvándorlás tapasztalható. A családok többsége felkeresi a legközelebbi nagy boltot, hogy a háztartás fogyatkozó készleteit feltöltse. Nem volt ez másképp a pünkösdi hétvége előtt sem, péntek este, május 17-én.
A mi esetünkben is ez volt a szándék. Mivel a XVI. kerülethez legközelebb eső a Csömör szélén elterülő „madaras teszkó”, munka után mi is odamentünk bevásárolni, nem gondolván, hogy milyen váratlan kalandok elé állít minket a rossz munkaszervezés, és a legkevésbé sem vásárlóbarát üzletpolitika.
Nem vagyunk ugyan impulzusvásárlók, de a belépve a kapun szembesültünk kerti bútor akcióval, és elcsábultunk a jelentős kedvezményt látva a nagy sárga papíron. Úgy gondoltuk, hogy nem tologatjuk végig a bolton a nagyméretű tárgyat, hanem kifizetjük, kivisszük a kocsiba, és visszatérünk korábbi terveinkhez.
Az első meglepetés a kasszánál ért minket, mert az ár egyharmadát képező kedvezményről a pénztárgép nem tudott. Rövid tanakodás után kifizettették a teljes árat, majd az ügyfélszogálathoz irányítottak minket. Ezt hallván én is visszamentem a polchoz, hátha még is mi néztünk félre valamit, ott futottam össze a morózus ügyfélszolgálati hölggyel, aki a kedvezményről szóló papírt a pulthoz vitte. A kedvezményt megkaptuk, a sárga papír viszont a szemétben landolt, „elfelejtettük bevenni!” felkiáltással. Felmerül az emberben, hogyha nem azonnal szerettük volna kifizetni, hanem a bevásárlás végén, akkor bizonyítani sem lehetett volna, hogy milyen ár szerepelt az áru fölött, mert közben beszedik a kedvezményt? Milyen kedvezmény az, ami nem egész napra szól, és csak a kihelyezett áru egy részére érvényes? Röpke 20 percet vesztegettünk el.
Két családnak vásároltunk be, így már fél tíz felé járt az idő, mikor újra a kassza sorig jutottunk. Jelentős tömeg gyűlt fel, mivel a kasszák egy része már bezárt, és mikor a rövidebb soroknál próbálkoztunk kiderült, hogy azok is bezárnak.
 Miközben türelmesen várakoztunk kitört az elmúlt hetek egyik leghevesebb vihara. Az épület tetejét verte az eső, a villámlások robaja félelmetes hanghatásokkal járt, viharos szél fújt. Kb. 40 perc várakozással, jóval 10 után tudtuk elhagyni a kasszasort és elindultunk a kijárat felé. Ott már több bent rekedt vásárló, gyermekes család is várakozott, kint villámok csapkodtak, az eső függönytől a parkolót is alig lehetett látni. Ekkor ért minket a következő meglepi. A biztonsági őr egyfolytában terelte kifelé a vásárlókat, mondván zárás van, hagyják el az épületet. Főképp a gyermekes szülők tiltakoztak ez ellen, kérték a biztonsági őrt, hogy legalább várják meg az eső csillapodását, hogy az apukák a kocsiért kiszaladhassanak, és a bejárat elé állhassanak. A biztonsági őr közölte, hogy haza szeretnének menni (ezzel egyet értettünk, mert senki nem akart ott éjszakázni), ezért azonnal hagyják el az épületet. Különben is, miért ilyen későn jönnek vásárolni. Kint a villámok még csapkodtak, az esőfüggöny után következett a „dézsából öntik” szakasz , az apukák kirohantak az autókhoz. Kértük, hogy legalább azt várhassuk meg, míg a bátor férfiak a kocsival a bejárathoz érnek. A biztonsági őr hajthatatlan volt, ezt látva két nagyobbacska lány sírva fakadt. A biztonsági őr rádión kapott noszogatást, a válaszokból nem volt nehéz kikövetkeztetnem, hogy milyen utasításokat kapott, és ekkor lett elegem a huzavonából.
És kiabáltam, nem kicsit, nagyon:
- amennyiben nem 40 percet várakozunk a kasszánál a bennrekedt családokkal együtt, talán a vihar előtt végeztünk volna, és ezért nem a vásárlók a felelősek.
- ilyen viharba nem küldünk ki gyerekeket, ezzel veszélyhelyzetbe kergetve őket, ez véleményem szerint bűncselekménnyel ér fel. Katasztrófahelyzetek is kialakulhatnak, esőbeálló nincs a bejáratnál, a villámcsapások ellen a nyitott területen semmi nem véd.
- és akkor nem beszéltem a kosarakban halmozott fogyasztási cikkekről, melyek ilyen mennyiségű csapadék esetén tönkre mentek volna. A mi esetünkben 2 átlagosnál nagyobb család több napi élelméről és egyéb fogyasztási cikkéről volt szó, összesen kb. 50 ezer Ft értékben.
Közben a gépkocsik a bejárat közelébe értek, mindannyian kimentünk, és a még zuhogó esőben bepakoltuk a holmikat.
A biztonsági őrnek akkor is jeleztem, és most is leírom. A hangos véleménynyilvánítás nem neki szólt, hanem annak az embernek, aki számára ezt az utasítást adta. Felháborítónak tartom, hogy ennyi év tapasztalata sem volt elég arra, hogy megfelelő számú pénztárost alkalmazzanak csúcsidőben, mikor tudták, hogy az átlagosnál nagyobb forgalom várható. Felháborít a „segítőkész” hozzáállás, a rossz munkaszervezésnek köszönhetően késő este a viharban bent rekedt családokhoz, miközben kb. 10 percet kellett volna várni, hogy a helyzet javuljon.
A leárazás ilyen visszás módja pedig külön cikket érdemel.
SzH |
