« Vissza Gasztronómiai író-olvasó találkozó Kistarcsán  « XVI.-XIV. kerületi hírek  2007. január 18.

Újszerű író-olvasó találkozót szervezett január 15-én a Városi Művelődési Ház és Könyvtár Kistarcsán, melynek vendége egy ott lakó és alkotó művészházaspár volt. Szabóné Tóth Katalin könyvtáros így mutatta be őket a közönségnek: –Régóta ismerem a Halmos Mónika – Gabula András szerzőpárost. Ha megláttam a kiadványaikat meg is vettem őket, de őszintén szólva, fogalmam sem volt róla, hogy már közel száz könyvük megjelent. Sokkal többet kellene róluk tudnunk, hiszen itt laknak, élnek, tevékenykednek közöttünk. Híresen közéleti emberek, tudjuk róluk, hogy meghatározó egyéniségei Kistarcsa kulturális életének, vezető szerepet töltenek be a Kistarcsai Kulturális Egyesületben, illetve a Pannónia Néptánc Egyesületben. Kiállítások, gasztronómiai események állandó résztvevői, kreatív ötleteikkel segítik Kistarcsa civil szervezeteinek életét. E rövid bemutatás után a szerzőpáros felváltva mesélt munkájáról, annak szépségéről, buktatóiról. Gabula András, aki többnyire a fotós szerepét vállalja elmondta, hogy véletlenül csöppentek a gasztronómia fotózásába. Mivel dolgozott néhány folyóiratnak, és jó minőségű fotókat készített, megkérdezték nem vállalná-e ételek fotózását? Persze közrejátszott ebben Halmos Mónika írói vénája is, hiszen ő is hozzájárult a közös munkához olyan módon, hogy az ételfotókhoz a szöveget ő írta. A megrendelők – legelőször az Elit Magazin – Mónika stílusát elbűvölőnek találták, Krúdyéhoz hasonlították. Az említett magazinnak például az uborkáról írt egy háromoldalas cikket. Így jutottak el szép fokozatosan odáig, hogy szakácskönyveket írjanak, fotózzanak. Az előadást meg-megszakították a jelenlévők kérdései. András elhozta és bemutatta speciális fényképezőgépét. Elmondta, milyen technikákkal, kiegészítőkkel van felszerelve: stúdiólámpák, olyan eszköz, amely villanási feszültséget generál, fényformálók, melyekkel lágy-, kemény-, szűrt fény állítható elő, stb. Elmesélte, hogy ezek mellesleg nagy mennyiségű hőt is kibocsátanak, mire megkérdezték, hogy nem égeti-e el például a sült csirkét? A kérdés nagy derültséget váltott ki a hallgatóságból. András válaszában elmondta, hogy a sült csirkét ugyan nem égeti el, de például egy fagylalt fényképezése nagy nehézségeket okoz. A résztvevők kérdéseire adott válaszok alapján megtudtuk, hogy az ételfotózásnak vannak különleges titkai. Nem mindegy, hogy milyen ételt milyen edényben tálalunk, milyen a környezete, az elrendezése, a bemutatott mennyiség. Ezer darabos tányérkészletükből mindig a legmegfelelőbbet választják ki a fotózáshoz. Az elrendezésben nagy szükség van Halmos Mónika legendás kreativitására is. Vendégeink elmondták, hogy ők hűen fotózzák az ételeket, azok díszítéséhez semmiféle pótszert nem használnak. Például tejszínhab helyett nem alkalmaznak borotvahabot, vagy a jobb színek érdekében ételfestéket, hogy a képen jobban mutasson.. Mégis előfordul néha az ételek tálalásánál, hogy trükköt kell bevetni. Például egy tartalmasabb levest tálban lefényképezni nehéz, hiszen a hús, a zöldségek, nem jönnek fel a felszínre. Ilyenkor Mónika előveszi a mosott köveit, a tálba helyezi őket, azokra üveglapot fektet, és így tálalja a levest. Így már minden alkotórész nagyszerűen látható. A hűség kedvéért a kapott, illetve önállóan megalkotott recepteket ki is próbálják. Ez többnyire örömöt okoz nekik, de vannak esetek, amikor már torkig vannak a főztjükkel. Volt rá eset, hogy halas szakácskönyvet készítettek, mely természetesen csupa halreceptet tartalmazott. Egy darabig jóízűen ették az alkotásokat, de egy idő után besokallt a család, különösen a gyerekek. Ekkor a baráti körrel „barter-üzletet” kötöttek: kicserélték egymással a megfőzött ételeket. Különösen akkor ment el a kedvük, amikor ráadásul a rosszul letaglózott angolna elszabadult és csak hosszú küzdelem árán sikerült becserkészni. Ilyen és ehhez hasonló történeteken derülhettek a jelenlévők. A szerzők elmondták, hogy saját kiadócéget is megpróbáltak működtetni, de annak sikeres üzemeltetéséhez az ő cégük nagyon apró volt, így megszüntették ezt a tevékenységüket. Megtudtuk, hogy habár az országban csak három hasonló gasztronómiai fotózással foglalkozó páros van, és jól megfizetik őket, a műhelyt a termékfotók tarják el. Kihívásnak érzik, ha például egy csapágygyártó cég karácsonyi képeket kér a termékeiről, vagy ha egy szennyvízszivattyút kell vonzóvá tenni a fotóik segítségével. A kérdésekre válaszolva elmondták, hogy kedvenc könyveik sorába tartozik például az Ínyenc könyvsorozat, mely tíz kötetből áll. Legutolsó, számukra szintén kedves könyveik: az Ízvarázs könyvsorozat és az Adventtől-Szilveszterig c. könyv. Tervezik, hogy megjelentetnek egy karácsonyi szakácskönyvet, melyben több nép jellemző karácsonyi ételeit gyűjtik egybe. Megtudtuk, hogy a műteremhez tartozik egy konyha, amelyben megfőzik a megálmodott ételeket, és amely sok olyan géppel van felszerelve, mely megkönnyíti a korszerű és gyors előállítást, és rengeteg olyan eszközt tartalmaz, amely segíti az ételek díszítését. Egyszóval nagy befektetést igényel ez a munka. Jelenleg a kávé témáját dolgozzák fel, járják körbe, fényképezik a kávészemeket, a gőzölgő kávét, kávéval készült süteményeket – igazából azt szeretik, ha saját örömükre fotóznak. T. K.

Ferenci Kiadó Bt.  •  1162 Budapest, Hermina út 16.  •  Tel.: [1] 405-5919  •  E-mail cím: hh@hh16.hu