|
ÚJ ÖTLETEK, REMEK ÚJÍTÁSOK
A Nap a tizenegyedik csillagképbe lép, azaz a Vízöntő jegyébe. Ebben az időszakban látjuk leginkább közel Napunkat a horizonthoz.
Minden hófehér, jeges, havas és hideg, mégis van valami misztikus csodálat ebben a hónapban és jegyben, ahogy az alacsonyan és hűvösen szikrázó nap megcsillantja sugarait a jégkristályokon. A Vízöntő jegy az ősi Tarot szimbólumok közül a Bolond kártyájának jelentéstartalmával bír. A vándor, az életművész, a logika és társadalmi szabályokon túlemelkedő szabad lélek szimbóluma. A Vízöntő lélek képes kinevetni, és ezáltal túllépni az ócska, őszintétlen dogmákon. Az első hallásra megdöbbentőnek és kaotikusnak, valamint szabályszerűtlennek vélt gondolatok, felfedezések, ötletek mind-mind e jegy sajátosságai. Mindannyiunk érezte már többé vagy kevésbé azt az érzést, amikor egy teljesen új ötlettel állt elő, ami alapvetően és logikusan átgondolva bolondságnak tűnt, mégis hosszú távon bebizonyosodott annak létjogosultsága. Ez a „vízöntői gondolat”.
E jegyben elmúlik az ÉN fontossága, elsődleges szerepet kap az újítás, az új gondolatok átadására tett kísérletek sorozata, vagyis időt és fáradtságot nem kímélve megmozgatni és felrázni a közösség betokosodott gondolkodását, és valami igazán világmegváltót tenni és teremteni. A vízöntő részünk nem bírja a nyomás alatt való fejlődést, kibújik vagy megszökik az erőszakosan teremtett korlátok alól. A despota uralkodás helyett az egyenrangúságot választja. Ez a vízöntői részünk képes szakítani, és tovább indulni, ha már túl nagy a nyomás valamely életterületen.
Nézzük meg, mely életterületek lesznek érintettek a 2013-as év január közepétől február közepéig tartó időszakban.
Alapvetően a dolgok diplomatikus úton való rendezése lesz a célunk, vagyis a konfliktusok kerülése, a helyzetek békés megoldására való törekvés. A Naphoz túl közel áll a Merkúr bolygó a Vízöntőbe lépés idején, ez jelentheti azt, hogy túlhúzzuk a húrt, ha a minket érdeklő témáról beszélünk, vagyis nem csak a kellő információt adjuk át, hanem a többiek terhére beszélünk és beszélünk egy adott – minket érdeklő – világmegváltó ötletről. Figyeljünk oda, hogy csak akkor találunk valódi érdeklődésre mások felől, ha képesek vagyunk megfelelő mennyiségű, tartalmi információ átadására. Ha ezt nem tudjuk betartani, könnyen apróbb balesetek figyelmeztethetnek rá, hogy elég volt belőlünk (lelökünk egy poharat, megvágjuk a kezünket, megbotlunk).
Érdeklődésünk a családi élettér felé irányul. Itt is bizonyos újításokat, meghökkentő változásokat kívánunk átnyomni a többiek akaratán. Vigyázzunk, hogy sokkal apróbb lépésenként próbáljuk meg bevezetni a fejünkből kipattant újító gondolatok hétköznapi élettérbe való átültetését. Vegyük észre, hogy az újítás nem csak jó dolgokat hoz, hanem alapvetően, míg meg nem szokjuk, kényelmetlenségeket is okozhat.
Érintett életterület lesz a saját pénzügyi hátterünk, egyelőre a böjtölésnek és spórolásnak van itt az ideje, bár lélekben igen sokat álmodozunk a kényelmes és bőséges, hedonista életről, vagyis nem tudjuk elfogadni azt, hogy meg kellene nézni, mire is költünk valójában. Ebből a kettősségből kifolyólag számíthatunk nagy kiadásokra – hirtelen felindulásból, majd a szikár valóság felismerésére és nagy sóhajokra „jajj miért vettem meg ezt vagy azt”.
A február, mint rövid hónap kevés időt nyújt arra, hogy megtanuljunk igazán jó „bolondnak” lenni. A bolondság, mely jelen esetben a szabadság érzése, na erre tényleg kevés időnk jut, rövid időt engedélyezünk a sok-sok kötelezettség, felelősségvállalás mellett arra, hogy játszunk, hogy gyermeki énünk ismét előtérbe kerülhessen.
Ma már rengeteg felnőttek számára is élvezhető társasjátékot lehet kapni, érdemes egy jó baráti társaságban, kontrollált körülmények között kiélni ezt a gyermeki ént, akár egy forró tea, vagy finoman fűszerezett forralt bor társaságában. Egyetlen óra teljes ellazulásban képes feltölteni minket akár egy hónapra is kellő energiamennyiséggel.
A Februárt a nyelvújítók „enyheges” hónapnak nevezték, a keresztény naptárban a böjt elő hava. Legismertebb nevén a Jégbontó hónap, hiszen itt már érezzük, hogy a tél utolsó próbálkozása, végső hónapja. Közismert, hogy a farsang hava, melyben az álarcok, díszes jelmezek saját életünkben felvett, tanult, használt jelmezeinek sokaságát jelentik.
A Vízöntő hava összefoglalójának zárásaként egy klasszikus Tóth Árpád verset ajánlanék:
Februárius
Februáriusban alighanem tél lesz,
Még a sóhaja is arccsippentő szél lesz,
Édesebb piros színt adva minden rúzsnál,
Békebelibb színt már sápadt háborúsnál.
Acélkorcsolyáknak finom zaja ha von,
Láthatsz boldog népet a ligeti tavon,
S láthatsz úri nyüzsgést lokálban és bárban,
S felkurjanthatsz vígan: Be jó február van!
Csak aztán, ha jégről s bálakból kilépnek,
Megmaradjon kedve a mulató népnek,
S ne lenne példájuk olvadó hóember,
Hanem igaz szívű, hűséges jóember...
Laki Beáta
|
