NÉZŐPONTOK
A Nap a Nyilas jegyébe november 21-én éjjel 11 körül lép át. Ebben a jegyben erőben van, hiszen mindkettejük eleme a tűz, vagyis a cselekvő vágy, az erő, a melegítés és forróság. A Nyilas-jegy a tüzes jegyek közül a legutolsó a sorban (ha az ekliptika sorrendjében indulunk). Benne már megvan a másik két tüzes jegy tapasztalása is (Kos és Oroszlán) és ezáltal képes egy magasabb perspektívából szemlélni a világ dolgait. Ez előnye és hátránya is egyben. A madártávlat kiváló tervezésre, a nagyobb összefüggések megszemlélésére, az életcélok nyilának kilövésére, ugyanakkor a gyakorlati érzék és a praktikus lépésről lépésre haladás már türelmetlenséget és a feladatok hárítását hozhatja e jegy képviselői számára. Jelen esetben a Nap erőben, tehát a Nyilas jegyében áll, kvadrálja a Halakban álló Neptunusz, vagyis felül kell írnunk eddigi hitrendszerünk elöregedett darabját, meg kell vizsgálnunk, hogy mik azok az idejét múlt, dogmatikus mondatok, melyeket ismételgetünk valódi értelem nélkül csak azért, mert sok évvel ezelőtt ezt tanultuk, vagy így hittük. Szimbólumát tekintve egy pap és egy valódi angyal találkozása, mikor az angyal arra kívánja tanítani a papot, hogy emelkedjen túl vallása dogmatikus keretein és érezze valóban át az egység élményét, hogy bármilyen vallású, bőrszínű emberről is legyen szó, egy tőről fakadunk. Egy hétköznapibb példával élve, ha húsz éve ugyanazt a tisztítószert használjuk a felmosáshoz és sosem néztünk még végig a háztartási bolt polcain, hogy lehetséges, van jobb is ennél, akkor most eljött az idő, mikor kivonják a forgalomból az általunk legjobbnak tartott régi márkát és kénytelenek leszünk az ismeretlen újak közül választani. Természetesen ez kellemetlenséget okoz, hiszen le kell tennünk a megszokott nézőpontot és szélesítenünk kell a látóterünket. Ugyanakkor hosszú távra nézve ez egy remek tanulási pont, hogy elöregedett, makacs személyiség-részeinket – melyek mantrázzák a régi, jól bevált mondatokat – fiatalos, gyermeki kíváncsiságra és izgalmas játékra cseréljük. Komolyabbra fordítva a szót ez az állás zavarodottságot is jelöl tudatunkban, így aki érzékenyebben reagál a lélek dolgaira, fel kell készülnie az esetleges fura álmokra és szokatlan meglátásokra a szokott dolgok között, valamint az esetleges hangulatingadozásokra. E fényszög feloldása, vagyis a zavarodott gondolatok földiesre fordítását jelen esetben a Mérlegben álló Vénusz végezheti, hiszen ő kap egy trigont a Halakban álló Neptunusztól. Vizsgáljuk meg szeretteink körét, itt nem csak személyekre, hanem akár kedvelt, vagy utált színekre, ételekre, gyakorlati dolgokra gondolok. Dolgozzunk a szeretetminőségünkön, azaz vizsgáljuk át, kik azok, akikhez valódi érzelmek fűznek és kik azok, akikkel a muszáj, vagy az illendőség köt csak össze. Próbáljuk tudatosan szélesíteni ízlésünk határait, minden fura és hihetetlen gondolatot békével fogadni és anélkül, hogy bántanánk és megítélnénk magunkat miattuk, képzeletben egy kis dobozba rakni „furcsaságok” felirattal. Ez a tudatos hozzáállás segít majd megérteni az árnyjátékot körülöttünk és ahelyett, hogy minket rémisztgető szellemeket teremtenénk, megengedjük a „hatlábú és ötszemű” szokatlan gondolatoknak, hogy tanítsanak minket és hasznunkra legyenek. Ha valaki kedveli, most érdekes lehet mitológiát, teremtéstörténeteket olvasni, ahol furábbnál furább lények is helyet kaphattak a rendben és rendszerben, és mindnek megvolt a maga analógiája és feladata. Ha van a közelünkben esetleg testi vagy szellemi fogyatékossággal rendelkező személy, vagy mi magunk küzdünk effajta problémával, figyeljük meg, hogy a megbélyegzettség érzése mögött hol van többlet a hiányossággal szemben, mert van és minél inkább látványos a hiányosság, annál nagyobb plusz energiát kereshetünk az adott személynél. Gondolok itt például egy világtalan ember rendkívüli hallására, kifinomult érzékeire. A horoszkóp legmagasabb pontján a még mindig retrográd, azaz visszafelé mozgást végző Jupiter áll az Ikrek jegyében (a Nap Nyilasba lépésekor), mely sajnos a hitetlen tamás analógiája azzal fűszerezve, hogy előre tekintés helyett a múltba nézve jajgatva ismételgetjük „de jó volt akkor még”. Ezzel elvéve magától a jelen időben élés lehetőségét és a változtatás lehetőségét. Alapvetően hitevesztett érzések kavarognak bennünk, nem hisszük, hogy lehetnek jobbak az életkörülmények, nem hisszük, hogy helyes irányba megyünk. Ez a mindennapokat meghatározó terhelt érzés január végéig tarthat, akkor fordul meg Jupiter látszólagos útja és indul el előrefelé. Főként a nagyobb volumenű dolgok változásában nem hiszünk, a kisebb, önmagunk által kontrollálható, kézben tartható események pozitív létjogosultságát viszont képesek vagyunk a helyén kezelni – például a családi béke fenntartása, vigyázni gyermekeinkre, stb. Érdemes tehát azzal erősíteni magunkat, ami megy, vagyis az általunk ellenőrizhető dolgokat kezelni és „jól tartani” és egy kicsit várni a túlzottan előre tekintéssel. A dolgok nyitja, hogy azzal foglalkozzunk, ami működik és alakul, amivel kapcsolatban kétségeink vannak, vagy nem látjuk a kiutat, annak a feloldásához és megoldásához még nem érkezett el az idő. A december hónaphoz rendkívül sok ünnep és szokás kapcsolódik. Bár már a Bak-jegyében ünnepeljük a karácsonyt, mégis a Nyilas mély hitéhez kapcsoljuk ezt a ceremóniát. Az adventi hetek gyertyagyújtása mellett hozzunk fényt az otthonunkba, szóljon minden egyes láng fellobbanása a bennünk élő melegszívűség egyre szabadabb kiáramlásáról. Érleljük meg lelkünkben a szeretet minőségét minél tisztábbra és fényesebbre, hogy a karácsonyi ünnepi asztal mellé ne csak beessünk a vásárlás és takarítás őrült ritmusából. Örömteli Ünnepeket kívánok az olvasóknak egy csodaszép klasszikus, Ady Endre versrészlettel:
Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. (…) (Ady Endre: Karácsony)
Laki Beáta |