Előző számunkban írtunk a XVI. kerületi falmászók (GI Klub) sörösrekesz versenyéről, s többen nem értették, hogyan is kerül az irdatlan mennyiségű sörösrekesz tetejébe a mászóbajnok. Most leírjuk részletesen a mászótechnikát, amelyet viszont szigorúan tilos megfelelő biztosítás nélkül gyakorolni. Nos, két faléccel beszinteznek egy sörösrekeszt a földön, s köréje felhalmoznak úgy további negyvenet. A terepre biztosításként odaáll egy méretes autódaru, jó magasra emelt gémmel. A gém csúcsára két hegymászó csigát erősítenek, azokon két kötelet vezetnek át. Az egyik kötél a mászóra van erősítve, egy profi hegymászó a rákötött hevederrel biztosítja lezuhanás ellen. A másik kötélre egy kampó került: azzal húzzák fel egyesével a sörösrekeszeket, amikor a rekeszhegy a magasba emelkedik. Indulásnál a mászó felteszi a sörösrekeszeket a legalsóra, s elindul azokon felfelé. Az első néhány rekesznél kézzel adogatják neki a rekeszeket, majd amikor már magasabbra ér, akkor kap szerepet a második kötél és a kampó, ami liftként szállítja a további rekeszeket felfelé. A mászó mindig a legfelső alatti sörösrekeszen áll, erősen előre hajolva, hogy a súlypont minél stabilabb legyen. Amikor megérkezik a kötélen a rekesz, megfogja, kiakasztja a kampóból, és felteszi legfelülre. Ezután egyet lép felfelé, és várja a következő rekeszt.
A sörösrekeszből épülő torony a magasság növekedésével egyre instabilabb, 20 rekesz fölött már csak az képes megmaradni a tetején, aki a legnagyobb válság idején is képes megfelelően egyensúlyozni. Aztán, mint minden építmény, ez is összeomlik egyszer: megbillen a rekesztorony, s a közelben álló kíváncsiak pedig menekülnek, mert igen pórul jár, akit eltalál egy magasból lehulló, több mint egy kiló súlyú sörösrekesz. A mászó pedig ott himblódzik a darugémről lelógó biztosítókötélen, s lassan leeresztik a széthullott sörösrekeszek közé. A versenyen elért csúcs 37 rekesz volt, ez átszámolva több mint 11 méternek felel meg. (F)
|