|
Már évek óta – az egyik kisgyermekünk édesanyja által- kapcsolatban állunk a Balkán Hangocska Egyesülettel. A Balkán Hangocska Egyesület a gyermekek nyelvén szól, utánpótlást keresve. Ambrózy Gabriella az egyesület elnökhelyettese megpályázta néhány nevelési-oktatási intézmény számára ezeket az igényes, magas színvonalú foglalkozásokat, így már 3 alkalommal térítésmentesen vehettek részt ebben a gyermekek a különféle jeles napok kapcsán és megismertettek bennünket a román, szerb, görög, bolgár, horvát néphagyománnyal, néptánccal, népviselettel, zenei- és hangszerbeli jellegzetességgel. Gyermekeink közül néhányan – minden találkozásunk alkalmával- felpróbálhatták e népek jellegzetes viseletét, a legegyszerűbb vászon ingektől a gyönyörű hímzésekkel kivarrott ruhákig. A tradicionális népi gyermekjátékokat, gyerekdalokat, táncokat a saját országukból, szülő hazájukból érkezett zenészektől, táncosoktól tanulhattuk meg. A dobos Szertaridisz Jannis görög, a harmonikás Agatity Krunoszláv szerb, a hegedűs pedig Szick Edit volt, aki bolgár szakon végzett az ELTE - én. Kovács Zsuzsi gyermektáncoktató vezetésével nagy élvezettel, izgalommal vettek részt óvodásaink a különféle balkáni énekes - mozgásos körjátékokban. Legutóbb szerb karácsonyt mutattak be nekünk 40-45 percben. Sok a hasonlóság a mi hagyományainkhoz képest, de van egy-két különbség is. Számba vehettük a karácsonyi asztal kimaradhatatlan kellékeit, mint a búzát, asztal alatti szalmát, a pattogatott kukoricával feldíszített faágat, mely a szerencsét a jókívánságokat hozta a házakba. Ehettünk közösen az egészségvarázsló almából. Érdekességet jelentett számunkra, hogy ők nem decemberben tartják ezt az ünnepet, hanem január 6-án. Az időbeli eltolódás, a régi Júlián - naptárnak a Gergely - naptárhoz viszonyított 13 napos késéséből adódik. Ezt a sok tudást ezen szomszédos népek táncával kapcsoltuk össze, így válhattak szép egésszé a játszóházi délelőttünk programja, vígassága. Gyermekeink az évek során több nép gazdag kultúrájával is megismerkedhettek. Összehasonlíthatták eddig a német, a lengyel, japán és a különböző balkáni szokásokat a mi hagyományainkkal. A hagyomány olyan egy társadalom és az egyes ember életében, mint a folyónak a meder: keretet szab az élet folyamának. „Önmagunkat becsüljük meg azzal, ha nem feledkezünk meg elődeinkről, akiktől nemcsak az életünket, de tudásunkat, kultúránkat, erkölcsünket kaptuk. Olyan örökséget, melynek ismeretében emberibben, tartalmasabban tudunk élni.” (Gazda József: Mindenek mestere) Szabó Ildikó és Tóth Andrea óvodapedagógusok |
