Egy hazánkban élő és dolgozó vietnámi üzletember fordult meg karácsony előtt pár nappal a sashalmi Szabadszó utcában. Amint ismerősétől eltávozott, a kocsiba szállva kiejtett a zsebéből egy borítékot, ami ottmaradt az aszfalton. Nemsokára egy nyugdíjas sétált arra. A borítékot megpillantva felvette, s csodák csodája: volt benne 300 ezer forint. A hölgy tovább keresgélt a borítékban, s szerencsésen meglelte benne a vietnámi férfi névjegyét. Telefonon nyomban utána szólt, hogy elhagyott itt Sashalmon valamit, s vietnámi honfitársunknak átadta borítékostól az elveszített 300 ezer forintot. Az üzletember a sajtó útján is szeretné kifejezni háláját a kedves megtalálónak, s úgy átalában köszöni, hogy ilyen kedves és becsületes emberek között élhet. Egy idős úr hívta szerkesztőségünket karácsony előtt, hogy mi történt vele a Sashalmi piacon. Ugyanis vásárlás közben a zöldségek között hagyta a kesztyűjét. Már ment volna haza, amikor azt vette észre, hogy fut utána a zöldséges a kesztyűjével. Értik, magyarázta a bácsi, a kesztyűje miatt otthagyta a boltot, megkereste őt a tömegben, és visszaadta. Kikérdeztük a bácsit, hogy ki volt ez a becsületes zöldséges, és legközelebb felkerestük. (A Magyar Hentes szomszédségéban található!) Tolmácsoltuk a kesztyűs vásárló köszönetet, de mint mondta, ez nem nagy dolog, futott ő már vásárló után a paprikák közé hullajtott tízezressel is. A Mária utcán szólított le bennünket egy kedves idős úr, hogy ugyan írjunk már a Rákosi úti postáról, hogy ott milyen kedvesek a postások. Kérdésünkre elmesélte, hogy karácsony előtt csomagfeladás végett járt a postán, s otthon hagyta a szemüvegét. Anélkül pedig nem tudta kitölteni a szükséges szelvényt. Hanem a postás úr nem ám letolta, hogy miért nem vitt magával szemüveget, hanem elkérte a papírt, és gyorsan kitöltötte helyette. Kedves figyelmességét ezúton is nagyon köszöni, és sokkal boldogabb új esztendőt kíván az összes postai dolgozónak, mint amilyen lesz... (F) |