|
A Csipkés köz a XVI. kerület egyik legcsendesebb és legnyugodtabb része. A Centenáriumi lakótelep négyemeletes házaiban eddig még nem használtak lőfegyvert, a kerületrész lakói ilyenről csak a filmekben hallottak. A Csipkés köz 7. számú ház lakói március 5-én hajnali fél 2-kor nem is tudták mire vélni a furcsa dörrenést.
Aki járt már a Centi házainak valamelyikében, az megtapasztalhatta, hogy milyen kicsi a tér a lépcsőházban. Egy, az ajtó előtt elhangzó lövés tehát akkora zajt tud okozni, mintha a fegyverhasználat a lakáson belül történt volna. Március 5-én, a hajnali dörrenést is többen meghallották. Az idős emberek egy része rossz alvó, így az éjszaka zajairól mindig értesülnek. Ez a dörrenés nagyon furcsa és ijesztő volt, így a bátrabbak is csak a kémlelőnyíláson át próbálták kideríteni, hogy vajon, mi történhetett az előtérben. A zaj miatti izgalmakat nem hagyta nyugodni, hogy a dörrenés a ház kutyáit is felkeltette, amelyek folyamatos ugatással jelezték, hogy valami rendellenes történt. Az előtérben azonban sötét volt, s mivel az ajtón kívülről furcsa nyögés, nyöszörgés hallatszott, a földszinten egyetlen ajtót sem nyitottak ki. A korábbi zajforrás egyik okozója tehát nyugodtan elhagyhatta a házat. Bár a hirtelen becsapódó kapu és a trappoló lábak hangja nem igazán tükrözték a távolodó személy nyugodtságát.
A házon belüli nyöszörgés elindult felfelé a lépcsőházban. Lassan vonszolta magát, és a mozgása így is emeletről emeletre lassult. A másodikon lakó kis uszkárt majd szétvetette az ideg, úgy ugatott. A gazdái nem bírták tovább, kinéztek a folyosóra, ahol a második és harmadik emelet között félúton meg is találták a földön fekvő IV. emeleti lakót. A 34 esztendős férfi mellkasa erősen vérzett – az útját egy erőteljes vércsík jelezte a lépcsőházban –, s mivel már alig volt benne élet, a lakók (szerencsére) azonnal mentőt hívtak. Innentől kezdve minden csak perceken, pillanatokon múlott. A férfin már a helyszínen életmentő beavatkozást kellett végrehajtani, ami a kórházba szállítás közben és után is folytatódott.
Időközben a rendőrök is a helyszínre értek. A kerületiek csak a helyszínt biztosították, míg a BRFK Életvédelmi Osztályának munkatársai hozzákezdtek az adatgyűjtéshez. Becsöngettek minden lakásba, néhányban azonban nem nyitottak ajtót a rendőröknek. Hiába, ma már ilyen világot élünk. A tanúvallomásokból azért az kiderült, hogy az áldozat, a ház egyik negyedik emeleti lakásában lakó 34 esztendős férfi pénzbehajtóként dolgozott. Ez a szakma a jelen gazdasági helyzetben jelentősen felértékelődött. Első blikkre úgy is tűnt, hogy a recessziónak lett az áldozata a férfi. A jelek azt mutatták, hogy a hajnali órában szándékosan csalták őt le a földszintre. Lekapcsolták az áramot a lakásában, ő pedig azért ment le, hogy a földszinti központi kapcsolót megvizsgálja. A lövés a földszinti közös helyiség ajtaja előtt érte. A tettes, akiről először azt lehetett sejteni, hogy egy adós volt, közelről mellkason lőtte áldozatát, majd elmenekült a helyszínről.
A ház lakói reggel, miután a nyomozók első hulláma eltávozott, felmosták a lépcsőházat, majd az otthon maradó idősek megpróbálták az érdeklődő sajtó kíváncsiságát kielégíteni. Időközben a nyomozók a 34 esztendős férfi rokoni kapcsolatait is megvizsgálták. A 32 éves feleség kihallgatása telitalálatnak bizonyult: ő ugyanis hamar beismerte, hogy már egy ideje megcsalta a férjét. A szeretője, egy 29 esztendős váci férfi pedig nem volt ismeretlen a nyomozók előtt, ellene korábban éppen emberölés előkészülete miatt folytattak eljárást (az interneten bérgyilkost keresett akkori barátnője élettársának megölésére, és ezt később el is ismerte). A nyomozás tehát innentől kezdve ezen a nyomon haladt tovább. A gyors életmentő műtéteknek köszönhetően az időközben javuló állapotú sértettet is ki tudták hallgatni a rendőrök, aki a mutatott fényképek alapján beazonosította a támadóját, aki természetesen a váci férfi volt. A gyanúsítottat még aznap előállították, és a lakásán is házkutatást tartottak. A bűncselekményhez használt fegyvert ugyan nem találták meg, erre március 6-án délelőtt a XVI. kerületi rendőrök bukkantak rá, az egyik újmátyásföldi családi ház kertjében. A férfi március 5-én valószínűleg a Veres Péter út irányába menekült, és eközben hajította be a pisztolyt az egyik ingatlan udvarára.
A két gyanúsított közül a férfi hamar megtört. Március 6-i kihallgatásán elismerte, hogy az áldozat feleségével egy online számítógépes játék során ismerkedett meg. Később személyesen is találkoztak, és szép lassan szerelem szövődött közöttük. A bűncselekményt is kettesben tervelték ki. A férfi megvette az egyik fővárosi piacon a pisztolyt (igen, kérem, nálunk ezt is kilóra lehet venni a piacokon!), a pénzt állítólag az asszony adta rá. A feleség kulcsot másoltatott a szeretőjének, aki március 5-re virradó hajnalban elfoglalta rejtekhelyét a villanyóra helyiségében. A tettes a villanyóraszekrény kulcsát is az asszonytól kapta. Ezeket egyébként a pisztollyal együtt szintén behajította a családi ház kertjébe. Hajnalban menetrendszerűen meg is jelent az áldozat, akit a szerető közelről mellkason lőtt, majd sietve eltávozott a házból. A 34 esztendős pénzbehajtó azonban keresztülhúzta a számításukat, nem halt meg, és később tanúskodni is tudott. Az asszony természetesen tagadta az ellene felhozott vádakat, és információink szerint a gyanúsítás és az őrizetbe vétele miatt is panasszal élt. A későbbiekben azonban nem csak a nyomozók, az ügyészség és a bíróság vádjaival szemben kell majd védekeznie, hanem két kisgyermekének is meg kell majd tudnia magyarázni, hogy miért lövette le az édesapjukat. A március 5-i hajnali gyereksírásból ítélve nem lesz majd könnyű dolga az édesanyának. (M) |
