Három Grácia – gobelin kiállítás a Suzuki Házban

Közel egy évtizede, hogy a gobelinkészítés „őrülete” megfertőzte a család nőtagjait.
A történet úgy kezdődött, hogy az unoka (Erika, 20-as éveit taposta már akkor), egy piaci séta alkalmával hazatért egy kézimunkával.

Anyuka (Kati) kérdése:- Mi ez kislányom? A válasz ez volt, (elhangzott a bűvös szó, ami ezután bearanyozta a napokat): GOBELIN!

Ez elindított a családban egy „generációs problémát”. Először az Unoka keze alól kerültek ki csodaszép képek, a Nagymama és az Anyuka csak figyelte. -„Milyen ügyes ez a gyerek!”

Azután a Nagymama nem bírta tovább és rákérdezett: „Mutasd meg, hogyan kell csinálni!”

A járvány beindult, most már két ember megfertőzve, függővé válva, varrtak éjjel-nappal, tévé nézés és rántáskeverés közben is.
Az Anyuka közel egy évig állta a „sarat”, ezután beadta a derekát. Titokban ő is kipróbálta. Innentől nem volt megállás a „lejtőn”. Szenvedéllyé vált és igazi örömet okozott.

Egyébként így megspórolták a pszichológus honoráriumát is, mert a napi feszültségeket kivarrták magukból.
A készítés megnyugtatott, az elkészülés gyönyörködtetett.
Még jobban összetartotta a családot, közösen válogatták a fonalat a képekhez, együtt örültek az elkészült munkáknak, izgalommal választottak újabb kivarrnivalót.


A természetfotók hasonló szenvedéllyel készültek.
Ezek egyedül az Unoka művei. Mindig is szerette a természetet, már kislány kora óta sokat jelentettek neki a virágok. Régen virágprésben gyűjtötte őket (a mai napig megvan), mostanság a technika segítségét vette igénybe. Jó pár évvel ezelőtt, jó munkája eredményeképpen egy digitális fényképezőgéppel ajándékozták meg. Elkezdte fényképezni a kertben, a - saját kezűleg ültetett és ápolt- növényeket. „Megállította” a természetet.

A fotón olyan pillanatokat „kapott el”, ami szabad szemmel sokszor nem is látható.
A virágokban önfeledten lakmározó méhek, a röptében megörökített rigó, a szirmok alatt megbúvó pók, az esőcseppekkel „feldíszített” levelek, mind-mind láthatóvá váltak.

Egy pillanat, ami örökre megmaradt. Ez a hallhatatlanság. Különös látványt nyújtanak az egészen közelről készített felvételek. A virágok érzékenysége megkapó látvány.

Nagy örömet jelent számunkra maga az alkotás, reméljük, hogy hasonló élményt okoz a szemlélőnek a látvány.
Ezt a jó érzést szeretnénk a képeinkkel közvetíteni és átadni a látogatóknak.

Salamon Jánosné

Eddigi kiállítási helyszíneink:
- Budai Vár, Király Étterem
- Mc Donald’s Étterem, Múzeum körút
- XVIII. Ker. Önkormányzat (2 alkalommal)
- XXIII. Ker. Művelődési Központ
- Gyula Város, Posta Galéria
- Budai Vár, LITEA Könyvesbolt
- Guttenberg Művelődési Központ