|
Három éve küzdenek a Futórózsa utca egyik házának lakói, hogy a szomszéd ház tetejére, a közvetlen közelükbe telepített mobilátjátszó-antennát tegyék tőlük távolabbra – egyelőre minden eredmény nélkül.
A magasfrekvenciájú sugárzást kibocsátó mobilantenna-torony az erkélytől 29 méterre lett telepítve. Az ablakokat a mobilszolgáltató sugárzásvédő fóliával fedte be.
Azt mindenki sejti, hogy a körülöttünk lévő, bennünket szolgáló elektromos berendezések valamiféle hatással vannak a szervezetünkre. Teljesen általános tapasztalat, hogy egy hosszabb mobiltelefonos beszélgetés során a fejünk szinte átforrósodik. Különféle mágneses és elektromos berendezéseket rendszeresen használnak – szabályozott körülmények között – a gyógyászatban, a fizikoterápiától kezdve a különféle elektromágneses ágyakon át a mágneses karkötőig. Ezek hatása természetesen csupán átmeneti, a kezelések idejére korlátozódik, s bizonyára őrültnek tartanák azt a pácienst, aki éjjel-nappal, éveken át, élete végéig szeretne egy elektromagnetikus csodaberendezésben időzni.
Nos, a Centenáriumi lakótelepen, a Futórózsa utca 72. számú házban egy olyan kísérletnek lehetünk tanúi, ahol néhány lakót alig 30 méterre tartanak egy olyan mobilátjátszó-berendezés hatósugarában, amelyet öt méternél jobban senki nem közelíthet meg súlyos egészségkárosodás nélkül. Az ilyen cuccot ugyanis, ha szerelni kell rajta valamit, kötelező kikapcsolni, még ha a munka alig pár percet venne is igénybe. (Védőfelszerelés viselése még kikapcsolt állapotban is kötelező.) A sugárzással erősen érintett ház felső emeletén viszont emberek élnek, zömmel nyugdíjasok, akik a nappalokat és az éjszakákat jellemzően a négy fal között töltik, s nyelik a dózist rendesen.
A történet még 2005-ben kezdődött, amikor a T-Mobil megkereste a lakásszövetkezetet, hogy telepítene egy újabb átjátszót a lakótelep dél felé eső csücskére. A hely kiválasztásáról a sugárzással érintett szomszédok nem sokat tudnak, a mellettük lévő társasház lakói feltehetőleg boldogan hozzájárultak az átjátszó antennák telepítéséhez, mivel azért a lakóközösség évi mintegy másfél millió forintot kap, ami igen jótékony hatással van a közös költségvetésre.
Derült égből – antennák
A szomszéd ház felső emeletén csak annyit vettek tehát észre, hogy a ház kiszögelésén – de nem a szélén, nem is a kellős közepén – egyszer csak odaépült egy antennatorony, amelynek egyik sugárzó egysége pont őket vette célba. A használatbavétel előtt végeztek méréseket, szórványosan, éppen kit találtak otthon, mert előre nem lettek értesítve a szomszéd ház lakói.
A legfelső szint lakói természetesen tiltakozni kezdtek a feléjük irányuló antenna miatt, de a lakásszövetkezetnél simán lerázták őket. Azt is csak hosszas utánajárás során sikerült elérni, hogy bepillanthassanak a sugárzásmérési jegyzőkönyvekbe. Egy későbbi alkalommal, midőn az egyik lakó hihetetlennek vélte a mérési adatokat, s emiatt felháborodott levelet írt a szövetkezetnek, az elnök peres eljárást helyezett kilátásba vele szemben. Nagyon furcsának találják az érintettek, hogy a mobilantennával az ő békességüket veszélyeztetik, s akiknek a lakók érdekeit meg kellene védeni (mert ugye a lakásszövetkezetet a szövetkezeti tagok befizetéseiből tartják fenn), szóval azok a fizetett emberek ilyen esetben a kárvallott lakók ellen használják fel pozíciójukat.
A perrel fenyegetett félreértés egy érdekes rendeleti megoldás miatt következett be. Az átlagos elekromágneses dózis megengedett határértékét megadó miniszteri rendeletben ugyanis az található, hogy minél magasabb frekvencián sugároz egy antennafej, annál magasabb a megengedett határérték is. A sugárzási érték lecsökkenése úgy következett be, hogy a szolgáltató a 900 MHz-es fejek mellé 1800 MHz-es fejeket telepített, s az átlagszámítás szabályai szerint ennek következtében lecsökkent a megengedett sugárzási határérték. Ez ugyan a jogszabályban valóban így van, egyszerű ésszel mégis nehezen érthető, hogy minél több a sugárzó egység, annál alacsonyabb az embert terhelő káros sugárzás.
Lenne jó megoldás
Bár kutyaugatás általában nem hallatszik az égig, a sugárzással célba vett lakókat egy alkalommal a T-Mobil egyik műszaki vezetője is meglátogatta. Némi hümmögéssel nyugtázta, hogy hát ezek az antennák tényleg eléggé közel vannak, de mint mondta, erről nem a cégük tehet, hiszen nekik pontosan meghatározták, hogy hová kell telepíteni az antennát (mint kiderült, éppen a szomszédos ház közös képviselőjének lakása tetejére). Nem zárkózott el attól a megoldástól, hogy az antennákat (a cég költségén) a ház sarkaira tegyék át, mivel általában úgy is szokták azokat telepíteni – a lefelé mintegy 60 fokban sugárzó antennák káros intenzitása így jelentősen lecsökken, mire a talajszintre ér, s nem is veszi célba a házakat. Javasolta még, hogy addig is kérjenek védőfóliát az ablakokra (amit a T-Mobil ingyenesen fel is rakott), mert azzal is csökken a lakásokba jutó sugárzás.
A célba vett lakók nagyon örültek, hogy ilyen módon végre megoldódik az a probléma, amelynek kialakulásához semmilyen közük nem volt. Próbálkoztak a szomszéd háznál elérni, hogy járuljanak hozzá a sugárzók áttelepítéséhez (ugyanis állítólag az átépítéshez ugyanolyan hozzájárulás kell, mint a telepítéshez), de nagyon furcsa módon nem jutottak semmilyen eredményre. Kínjukban a XVI. kerület polgármesteréhez fordultak, aki átérezve a problémát, megtette azt, amit ebben az ügyben az ő hatáskörével meg lehetett tenni: összehívott egy lakógyűlést, hogy azon majd tisztázzák a kérdést: miért ragaszkodnak ahhoz, hogy a szomszédos ház lakói állandó sugárzásban éljenek?
Nos, az összehívott lakógyűlésen nem sikerült tisztázni a kérdést, mivel a szomszédos ház lakói egyszerűen nem mentek el. Ezzel is demonstrálták, hogy az az antenna úgy van jól, ahogy van, a sugárzással érintett lakók pedig a képzelgésük áldozatai, hiszen mérések bizonyítják, hogy a sugárzás erőssége a megengedett határ alatt van. Az nyilván más kérdés, hogy a mobilantennák hatókörében lévő lakások nem csak, hogy jelentősen veszítenek értékükből, hanem egyszerűen eladhatatlanok – nincs ember, aki önként költözne 30 méterre egy rámeredő sugárzó antennához. Emlékezetes, hogy amikor a XVI. kerület határában felépült új lakópark mellé, az erdő szélére próbáltak egy mobilátjátszót telepíteni, akkor a lakók egységes fellépése ezt megakadályozta (megígérték a szolgáltatónak, hogy eldöntik a tornyot, amelynek alapját ezt követően hosszan őriztették biztonságiakkal). Az akció kiváltó oka az volt, hogy a lakópark mellett meredő mobiltorony az összes ingatlannál jelentős értékcsökkenést okozott volna – pedig az nem harminc, hanem több száz méterre lett volna.
A Futórózsa utca 72. számú ház felső szintjének lakói tehát ott maradtak a sugárzásban, a jogi eszközökön kívüli lehetőségeik gyakorlatilag kimerültek. Valójában nemigen értik, hogy a tulajdon szomszédaik miért viselkednek ilyen despotikusan ővelük – panasz nélkül, engedelmesen kellene elviselniük, hogy állandó sugárzásban élnek, ingatlanuk eladhatatlanná vált, s ha fel próbálják emelni a hangjukat, akkor perrel fenyegetik őket. Szerintük egyébként a szomszédos ház felsőbb szintjén élők is alaposan kapnak a sugárzásból, hiszen a mobilantennák 60 fokos lesugárzási szöge a furcsa elhelyezés miatt éppúgy belemetsz a közelben lévő lakásokba a födémen át, csak legfeljebb a lakók nem látják, mert nem az ablakon át mered rájuk. Ez az elhelyezés egyedül annak előnyös egyértelműen, aki pont az antennatorony alatt csücsül – mert lefelé ezek a cuccok aztán tényleg nem sugároznak.
Ismeretlen ártalom
Eddig tart ez a furcsa történet, amelyik jogilag teljesen szabályos, de egyébként teljesen érthetetlen. A mobiltelefon viszonylag új dolog, s amikor a röntgensugárzás volt új, akkor bizony sokan kaptak sugárfertőzést, mire az emberiség megtudhatta, hogyan is kell hatékonyan védekezni. Annyi már most is bizonyos, hogy az elekromágneses sugárzás módosítja a kromoszómákat, de hogy ez pontosan milyen élettani hatásokkal jár, ahhoz meg kell születnie néhány generációnak. A bölcs ember óvatos – még a saját mobilját is inkább kihangosítva használja, és csak a legritkább esetben tartja közel a fejéhez. Igyekszik elkerülni azt, hogy ő legyen a nyúl ebben a nagy kísérletben.
És nyilván nem lehet figyelmen kívül hagyni ennek az ügynek a spirituális vonatkozásait is. Az Univerzum hosszabb távon nagyon igazságos, a jót jóval, a rosszat rosszal viszonozza. Aki nemtörődömségből rosszat okoz más embertársának, az bizton számíthat arra, hogy ezt máshol és másként, de garantáltan visszakapja. A 37. zsoltár erre nézve nagyon pontosan fogalmaz: Ne bosszankodjál arra, akinek útja szerencsés, se arra, aki álnok tanácsokat követ. Hagyd az Úrra a te utadat, felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet. Az elvetemültek kivágatnak – nézed a helyét, és nincsen ott. Ennek fényében ki lehet jelenteni: igen bátrak a Futórózsa utca 68-70. számú házának lakói...
Ferenci Zoltán
|
