« Vissza

Interjú Szatmáry Kristóffal, a BKIK új elnökével

« Archívum

2008. október 29.

Szatmáry Kristóffal, a BKIK újonnan megválasztott elnökével készített interjú letölthető két részletben: ELSŐ MÁSODIK (Ha a lejátszó hibát jelez, az ELSŐ és MÁSODIK részen az egér jobb gombját kell lenyomni, majd a megjelenő menűből kiválasztani a Cél mentése más néven -- sort, majd a számítógére lementeni, és ott megnyitni a videoanyagot.

Beszélgetés a BKIK újonnan választott elnökével
Az októberben megtartott kamarai választások során Szatmáry Kristóf, kerületi és parlamenti képviselő lett a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnöke. Ez alkalomból kértük beszélgetésre a fiatal, sikeres politikust.

k21

– Ez egy igen felelősségteljes megbízás; nagy kihívás egy 152 éves szervezet élére állni. A BKIK a történelem folyamán nagyon sokszor fontos szerepet töltött be: pl. az I. világháború előtt a mai Budapest felépítésében közreműködött – válaszol Szatmáry Kristóf. – Az a megtiszteltetés ért engem, hogy az újkori kamarák harmadik elnökeként tölthetem be ezt a pozíciót – nem előzmények nélkül: az előző négy évben ugyanis általános elnökhelyettesként tevékenykedtem. Az október 10-i választás utolsó fordulójában egyedüli jelöltként 80 százalékos támogatottsággal választottak meg elnöknek, köszönhetően részben a mai gazdasági helyzetnek, amikor a kamara is inkább az egységes arcát kívánja mutatni. Akármennyire is sokrétűek és sokfélék vagyunk, megpróbálunk a nehézségek közepette is egységes képet mutatni kifelé. A kamarák legfontosabb küldetését, hogy gazdaságszervező tényező legyen mind budapesti, mind országos szinten, be kell tudnia tölteni. Egyre nagyobb szükség van a gazdasági életben arra, hogy legyen egy olyan szervezet, ami nemcsak a piac logikájának van kitéve, ezért úgy látom, hogy a kamarának jövője is van. Talán kevesen tudják, hogy a kamara az egyetlen „érdekképviselet”, amely törvényi felhatalmazás alapján működik, egy olyan köztestület, ami ugyanolyan státusszal rendelkezik, mint a Magyar Tudományos Akadémia.
Úgy gondolom, hogy van a kamaráknak egy bizalmi deficitje, hosszú időn keresztül a vállalkozások nem érezték kellő módon, hogy a kamara – főleg a kötelező tagság idején – nemcsak beszedi a pénzüket, hanem szolgáltat is. Ma már más a helyzet, fontos, hogy a jövőben a kamarák sokkal aktívabban, a vállalkozások számára kézzel foghatóan, a piacon megjelenve tudjanak dolgozni.
– Sok vállalkozó úgy veszi észre, mintha nem is lenne kamara. A törvényalkotás szintjén is rengeteg apró dolog van, ami a vállalkozásokat kellemetlenül érinti. Óriási adminisztrációs terhek vannak, rengeteget lehetne egyszerűsíteni. Elfogadják-e a kamarát partnernek?
– A kamarák elmúlt időszaki történetéhez hozzátartozik, hogy volt egy bizonyos hullámzás a kamarák szerepét tekintve. 1994-ben a kötelező tagsággal indult, de nem rendeltek forrást a kamarák köztestületi feladataihoz, így az első években lényegében a tagdíjból befolyó pénzeket nem tudták „visszaszolgáltatni” a vállalkozók felé, hanem az infrastruktúrát kellett kiépíteni. Ebből alakult ki elsősorban ez a bizalmi deficit a kamarákkal szemben, majd jött egy „rövidlátó” politikai döntés: 1999-ben megszüntették a kötelező kamarai tagságot. A kamarák árbevétele és tagsága radikálisan csökkent. Azt gondolom, a közeljövőben mindenképpen hozzá kell nyúlni a kamarai törvényhez, egy sokkal korszerűbb, és naprakészebb kamarát kell törvényi szinten is létrehozni. A kamarákra szükség van, a kamarák önszerveződő képességére szükség van. Remélem mind a vállalkozók, mind a döntéshozók belátják, hogy sok területen lehetne, és kell, hogy legyen a kamarának szerepe: olyan tanácsok ellátásában, mint adminisztrációs tehercsökkentés, bevásárlóközpontok engedélyezése, kiürülő belvárosi üzlethelyiségek szervezése, körbetartozás kérdése. Mi erre fogunk törekedni az elkövetkezendő időszakban.
– Tehát a vállalkozók tekintsenek bizalommal a kamarákra, érezzék a sajátjuknak, és akár tanácsokkal is segítsék.
– Azt gondolom, hogy a kamara egy idő után – ahogy ez nyugat Európában van – védjeggyé fog válni. Ha lenne egy kötelező regisztráció a kamaráknál, tudnának egy minősítést adni a saját vállalkozásaikról, melyik az, amelyik tisztességesen jár el, melyik nem. Ma erre semmilyen módon nincs lehetősége egy vállalkozónak.
– Ön a Fidesz parlamenti képviselője. Nem jelent ez problémát az MSZP-s kormánnyal szembeni fellépésben?
– Szerencsére nem kell mást mondanom az egyik „sapkában” mint a másik „sapkában”. Nehéz helyzetben inkább a kormánypárti, gazdasággal és vállalkozókkal foglalkozó képviselőtársaim vannak. Én azokat az igényeket teljesen nyíltan és egyértelműen meg tudom fogalmazni, ami a kamarai oldalról megjelenik, és ebben az én frakcióm nem korlátoz, nem kívánja, hogy mást mondjak. A gazdasági bizottság tagja vagyok, itt viszonylag korrekt, konstruktív vita folyik, több szocialista képviselőtársammal nagyon jó viszonyom van.
– Ön XVI. kerületi lakos. A XVI. kerület profitál-e abból, hogy helyi lakos lett a kamarai elnök?
– Bízom benne, hogy ha nem is közvetlenül, de áttételesen mindenképpen. Annak a híve vagyok, hogy akár kamarai elnökként, akár parlamenti képviselőként az utca emberének, az utca vállalkozójának problémáját kell szem előtt tartani. Ilyen szempontból nagyon sokszor a kerületi ügyekből merítek inspirációt arra, hogy egy adott problémában miképpen kell elindulni, ez összekapcsol a XVI. kerülettel. Megpróbálom a kerületre – mint kamarai elnök, mint parlamenti képviselő – felhívni a figyelmet, akár befektetési lehetőség, akár más ügy kapcsán. Ez egy szerencsés kerület, az elmúlt időszakban komoly fejlődésen ment át, a kerületi közélet – néhány apró dolgot leszámítva – viszonylagosan „a béke szigete”, ami ebben a mai világban nagy érték és egy jó alapozási lehetőség.
Ferenci Zoltán

Ferenci Kiadó Bt. • 1162 Budapest, Hermina út 16. • Tel.: [1] 405-5919 • E-mail cím: hh@hh16.hu