|
Szeptember 23-án a sport, a pekingi olimpia volt a díszvendég a Corvin Művelődési Házban. Pontosabban nem csak aznap, hanem szeptember 23-tól egészen október 5-ig megtekinthető az a kiállítás, mely a nyári ötkarikás játékok hangulatát idézi fel az Erzsébetligeti Színház kamaratermében.
De térjünk vissza szeptember 23-hoz, mert az a nap más volt, mint a többi. A rákosszentmihályi Borovitz házaspár kiállításának megnyitóját ugyanis számos illusztris vendég és számos sportbarát is megtisztelte. A rendező országot például az a Liu Wenging kulturális tanácsos képviselte, aki immár több mint két évtizede Budapesten él és dolgozik, és aki egyike volt azon kínai szakembereknek, akik a pekingi olimpiát Magyarországon az elmúlt években oly lelkesen és oly hatékonyan népszerűsítették. A vendégek között volt még dr. Kamuti Jenő, aki tőrvívásban majdnem mindent elért, amit csak egy sportoló elérhet (a repertoárjából csak az olimpiai bajnoki cím hiányzik, de a két ezüstérmével így is mind a mai napig ő a legeredményesebb magyar férfi tőrvívó), és sportvezetőként is igencsak magasra, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára tisztségéig jutott. Dr. Kamuti Jenő számára Peking már a 14. olimpia volt, s bár minden egyes helyszínnek megvolt a maga hangulata, a sportvezető szerint az 1968-as mexikóvárosi és a mostani nyári játékok mindenképpen kiemelkedtek a sorból.  Aztán a megjelentek (díszvendégek) között ott volt még Kovács Péter polgármester is, aki fiatal korában sokat sportolt, s bár olimpiára nem jutott még ki, azért polgármesterként már eddig is sokat tett azért, hogy a kerületi sportolni vágyók és élsportolók minél több és jobb sportolási lehetőségekhez juthassanak. Sokat, de nem eleget! A kerületi vezető ugyanis azt a tanulságot szűrte le a pekingi magyar „sikertelenségből”, hogy a jövőben még az eddigieknél is többet kell tennie a helyi önkormányzatoknak, a döntéshozóknak azért, hogy akik az olimpián képviselik a magyar színeket, azok minél eredményesebbek lehessenek. Alig egy éve, hogy felújították az MLTC létesítményét, majd idén két uszodát is átadtak a nagyközönségnek, tervezik az Ikarus sportpálya rekonstrukcióját, emellett a kerületi olimpikonok a felkészüléshez külön támogatást is kaptak.
Ez azonban még mindig kevés, ezért az önkormányzat gondolta, hogy a közeljövőben egy kerületi sportegyesületet alapít, és a kerületben élő szakemberekre alapozva olyan sportágakat honosít meg a Kertvárosban, mint a birkózás és a vívás. Az alapoknál elkezdett munka pedig, ha Londonban még nem is, de egy későbbi olimpián talán már sikert eredményezhet. A szeptember 23-i kiállítás vendégei között szép számmal helyet foglaltak edzők és sportolók is. A kerületi olimpikonok közül Kiss Dániel gátfutó és Kovács Iván párbajtőrvívó, a leendő sportegyesület edzői közül Decsi István kardedző volt jelen a rendezvényen. Rajtuk kívül megjelent még a két olimpiai döntőt vezető kerületi szakember, Vámos Tibor labdarúgó játékvezető-asszisztens és Hóbor Béla röplabda játékvezető is, illetve a helyi közélet számos tagja (köztük a kerület országgyűlési képviselője, dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi, Kovács Raymund alpolgármester és Zsinka László a Kulturális és Sport Bizottság elnöke is) elfogadta a szervezők meghívását.  A szervezők ezúttal a Borovitzék voltak, akik közismerten az olimpiai eszme egyik élharcosai. Teszik ezt úgy, hogy maguk már jó ideje nem sportolnak (Borovitz Tamás a 70-es években a Magyar Röplabda Szövetség főtitkára volt), ám évtizedek óta a hobbijukkal, az olimpiai relikviák gyűjtésével és azok kiállításokon keresztül történő bemutatásával bizonyítják sportos beállítottságukat. A szeptember 23-i erzsébetligeti kiállításuk már a 268. ilyen eseményük volt. Ebből ez volt a 14. alkalom, amikor a saját kerületükben állították ki gyűjteményük egy részét. Két dologban azért mégis egyedi és különleges volt a szeptember 23-i esemény: a Corvin Művelődési Ház először adott helyet és lehetőséget a Borovitz-házaspárnak (a kerület legnagyobb kiállítótermében berendezni egy kiállítást mégiscsak más, mint egy osztályteremben vagy a Rákosi úti régi posta szűk helyiségében). Másrészt Borovitz Tamás és Marika először foglalta képekbe, zászlókba, jelvényekbe, plakettekbe a pekingi olimpia tapasztalatait.  A szeptember 23. és október 5. között látható anyag csak egy csekély töredéke annak a gazdag sportanyagnak, melyet a szentmihályi házaspár az elmúlt évtizedekben összegyűjtött. Közel 6000 jelvény, több száz fotó, könyvek, zászlók formaruhák, emlékplakettek, plakátok mellett számtalan értékes tárgy (olimpikonok, bajnokok által használt eszközök, illetve a különböző olimpiák csecsebecséi) teszik teljessé a gyűjteményt, amely ma már annyira gazdag, hogy részleteiben is megállja a helyét. Az olimpiai tárgyak gyűjtése a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Olimpiai Akadémia felé is ismertté tette a szentmihályi házaspárt. De Borovitz Tamás a nemzetközi gyűjtőmozgalomba is bekapcsolódott (a gyűjtők évente egyszer Lausanne-ban szoktak találkozni), ott is nevet szerzett magának, és mind a mai napig a gyűjteményének az egyik legértékesebb darabja az az óra, melyet Juan Antonio Samaranch, korábbi NOB elnök az olimpiai eszme terjesztéséért ajándékozott neki. (M) |
