Fekete zászló lobog a Csanádi Árpád Általános Iskola, Középiskola és Pedagógiai Intézet homlokzatán, azt hirdetve, hogy valaki egy másik dimenzióba vezető hosszú úton indult el. A zuglói iskola dolgozói mély fájdalommal vették tudomásul, hogy Schlegel Oszkár testnevelő tanár, címzetes igazgató, az iskola megálmodója és megvalósítója 2009. szeptember 16-án az esti órákban elhunyt. Schlegel Oszkár rendkívül gazdag életpályát futott be, amelyben a sport meghatározó szerepet kapott. A méltán híres Petőfi Sándor Gimnáziumban nevelkedett, az országos hírű testnevelő, Paulinyi Jenő nagy hatással volt rá. Bár számos sportágban otthonosan mozgott, a kézilabda különösen közel állt hozzá. A gimnázium csapatában Csom István későbbi nemzetközi sakknagymesterrel és Schmitt Pállal, ma MOB jelenlegi elnökével együtt dobták a gólokat. Érettségi után a Testnevelési Főiskolán tanult tovább, hogy a diploma megszerzését követően az oktatásnak és nevelésnek szentelje egész életét. 1970-től 35 éven át a zuglói Őrnagy utcai iskolában tanított. Igazgatóhelyettes, majd tizenöt évig igazgató volt. Az 1983-ban elhunyt NOB-tag, Csanádi Árpád emlékének egyik legkövetkezetesebb ápolójaként az ő kezdeményezésére lett 1989-től az iskola névadója Csanádi Árpád, és az intézmény valamennyi tantermét eltávozott olimpiai bajnokainkról nevezte el, majd élő olimpiai bajnokainkat a nevelő munkát segítő helyettes osztályfőnököknek nyerte meg. Mindig nagy örömmel beszélt a Csanádi iskoláról, arról a sokoldalú és fáradságos munkáról, amellyel a leendő élsportolókat kollégáival minél teljesebb emberekké akarta nevelni. Az eredmények nem is maradtak el: a 2000-es olimpián, Sydneyben egyszerre három volt tanítványuk lett ötkarikás bajnok a Dömötör Zoltán vezette KSI vízilabda szakosztályából: Martz Tamás, Székely Bulcsu és Vári Attila. Schlegel Oszkár évtizedeken át tagja volt a Magyar Olimpiai Akadémia tanácsának, s ugyancsak évtizedekig élvonalbeli kézilabda csapatoknál edzősködött. Néhány éve Hídverő Olimpiai Baráti Kört hozott létre a Komárom megyei Neszmélyen, majd élő hidat építve, a Duna szlovákiai oldalán, a magyarok lakta Karva községben életre hívta a neszmélyi klub ikertestvérét is. Több tucat olimpiai- és világbajnokot vitt magával a klubok összejöveteleire, visszatérő örömöt szerezve hallgatóságának. Következetesen küzdött népbetegségünk, a hirtelen feledés gyarlósága ellen. Rengeteget tett azért, hogy a tegnap sporthőseire a következő nemzedékek is emlékezzenek. Ezért is volt aktív tagja a Fradi Baráti Körének és a Magyar Atlétikai Club Baráti Körének egyaránt. A sors kegyes volt hozzá, hiszen legutolsó munkájával megkoronázhatta addigi tevékenységét. Az értékek megőrzéséért folytatott harc jegyében emlékkönyvet írt Kocsis Sándorról, az aranycsapat egyik legjobbjáról „Volt egyszer egy csatár – Kocsis Sándor emlékkönyv” címmel. Most nekünk, a hátramaradottaknak kell emlékeznünk rá, a csupa szív testnevelőre, a kivételesen eredményes pedagógusra, az olimpiai eszme sokoldalú és élethosszig tartó elkötelezettjére. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Nyugodjék békében! |