|
Az előzetes terveknek megfelelően március 25-én, szerdán startolt a Szojuz TMA-14 űrhajó, fedélzetén az ISS-19 személyzetével és Charles Simonyival. A magyar származású, amerikai szoftverfejlesztő mérnök, a világ ötödik fizető űrhajósaként már 13 napot töltött a világűrben, és az első a nem hivatásos űrhajósok közül, aki másodszor is eljuthatott a Nemzetközi Űrállomásra.
Bár a magyar médiumok előszeretettel nevezik őt a „második magyar űrhajósnak”, sajnos Charles az amerikai űrhajósok számát gyarapítja a hivatalos statisztikákban. Szülőföldje iránti érzelmeit az útipoggyászában felvitt, a koronás címerrel díszített magyar lobogókkal, és egy csipetnyi magyar földdel fejezte ki első űrrepülése folyamán. Visszaérkezése után az egyik lobogót Sólyom László köztársasági elnök kapta meg. A történethez tartozik, hogy amikor még csak körvonalazódtak űrutazási tervei, eltöprengett azon, hogy milyen magyar emlékeket vigyen fel magával az űrállomásra. Nagy örömömre elfogadta felajánlott segítségemet, és 2006 karácsonyán – némi kalandos úton – megkapta azt a három, a koronás címerrel díszített magyar lobogót, amelyet ugyanannál a szövetkezetnél készíttettem el, ahol annak idején Farkas Bertalan és Magyari Béla részére varrták, hímezték az emblémákat. 
Charles Simonyi most is megfelelően készült fel az útra, melyen egyáltalán nem űrturistaként vesz részt. Mindig is tiltakozott az “űrturista” meghatározás ellen, mérnökként bekapcsolódott az űrállomáson folyó munkákba. Második űrútján ugyan nem fog újabb kísérleteket elvégezni, de azok száma nagyobb lesz a korábbiaknál. Ezek közül most is a Nemzetközi Űrállomás egyetlen, de világhíres magyar műszerével, a Pille dózismérővel folytatott mérések emelkednek ki. Az alig négy hónapja házas Simonyinak érthetően fontos a testét érő sugárzás mennyiségének mérése. A 2007-es űrrepülés utáni földi kiértékelés eredményéről Apáthy István mérnök számolt be az MTI-nek. Az adatok szerint Simonyival akkor semmiféle különleges dolog nem történt, hiszen nem volt például napkitörés sem. (Ilyenkor az űrhajósoknak az űrállomás védettebb részébe kell húzódniuk, és űrsétát sem tehetnek).
Simonyi akkora sugárdózist kapott, amely tizenöt mellkasi röntgenfelvételnek felel meg. Normál körülmények között az űrhajósok lényegében ugyanekkora sugárterhelést kapnak, ugyanennyi idő alatt.
„A világűrben a Földre való visszatérés reményével élsz, a Földön pedig az a remény éltet, hogy újra repülhetsz” – mondják az űrhajósok. Úgy tűnik, a sorsát ő sem kerülheti el annak ellenére, hogy eredeti szándéka szerint vissza kívánt térni mindennapi életéhez, megszokott munkájához, melyet csak élete legnagyobb kalandjáért szakított félbe.
Charles Simonyinál bizonyosan jobban izgulok, hogy minden rendben történjen a starttól a leszállásig. Ez az izgalom meglehetősen öncélú, hiszen most sem állhattam meg, hogy némi magyar emlék nélkül induljon el a Nemzetközi Űrállomásra. Az első útra csipetnyi magyar földet – anyósom kistarcsai házának kertjéből – csomagolt be Charles Simonyi, most egy pár cseppnyi Balaton víz kerülhet fel a világűrbe. Csak nehogy szűk legyen az a bizonyos útipoggyász…
Schuminszky Nándor
|
