|
Ötven év, fél évszázad, két és fél emberöltő – házasságban is ritka az aranylakodalom, de talán ennél is ritkábban fordul elő, hogy valaki az 50. évfordulót egy szakmával hűségben éli meg. Kerületünkben már 40 éve működő családi vállalkozás oszlopos tagja, Mihály László kárpitos mester november 28-án – születésnapja alkalmából – átvehette az Aranykoszorús Mester kitüntetést, mellyel a kárpitos szakmában eltöltött 50 évét jutalmazták.
A Zsélyi Aladár utcai kárpitos műhelyben a mai napig szorgos munka folyik. Mihály mester műhelye 40 éve áll megrendelői rendelkezésére. Kerületünkben igazi helybeli kisvállalkozás és tanműhely az övé. Már a 70-es években, az akkori Ipartestületben részt vett kiállításokon, s a szakmai szervezet munkáját szakértőként is segítette.
A családi tradíció kezdete a II világháború előtti időkre nyúlik vissza, a dédapa, Tuza Lajos asztalosmester tevékenységével. A családba vejként került Bazsó István kárpitos és díszítő mester 1946-ban megalapította önálló cégét, az 1954-ben megnyitott üzlethelyisége jelenleg is a család tulajdonában van, a VII. kerületi Klauzál téren. Lánya, Bazsó Etelka, az Aranykoszorús mester, Mihály László felesége. Etelkát már gyerekként elvarázsolta édesapja szakma iránti szeretete, így 1966-ban kárpitos mesterként, majd 1968-ban műszaki tanárként végzett. Ezután az árpádföldi Bekecs utcai általános iskolában okította a gyerekeket 10 éven át technikára, majd a Jókai Mór Általános iskola alapítótagjaként folytatta a pedagógusi tevékenységet a 90-es évek elejéig, amikortól teljes figyelmét a családi vállalkozásnak szentelte. Szüntelen tevékenykedik a cégben és szakmai körökben. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) által kinevezett kárpitos mestervizsga bizottság elnöke. Műszaki tanárként részt vesz a szakmunkástanulók kihelyezett gyakorlati oktatásában és vizsgáztatásában. Vizsgajelentéseiben évek óta nehezményezte, hogy a jelenleg 2 éves oktatás nem nyújt elegendő időt a szakmai felkészülésre, ezért ismét legyen 3 éves a képzés. Talán ennek is köszönhetően e tanévtől ismét visszaállhat a régi rend. Sérült tanulókkal is foglalkoznak. A hosszabb képzési időn túl, több türelmet, odafigyelést igényel e speciális oktatás (hallássérültek).
 Mihály László átveszi Szücs Györgytől, az IPOSZ elnökétől az Aranykoszorús mester kitüntetést
Leányuk, Mihály Etelka három diplomás pedagógusként jelenleg is a Pilóta utcai római katolikus templom kórusának karnagya, orgonistája. Tanári munkája közben kitanulta a kárpitos és lakberendező mesterséget, részt vállal a sérült tanulók képzéséből. Neki is, mint édesanyjának, különleges képessége, s főleg nagy türelme van hozzájuk. Feladata ezen kívül a cég varrodájának irányítása, díszítőmunkák, függöny (lakás, színház), lakástextil, egyedi bútor-védőhuzatok tervezése kivitelezése, melyekkel a különböző lakások enteriőreit varázsolják egyedivé. Izgalmas feladat lehet egy felújítandó házat a megfelelő burkolatokkal, tapétákkal, textilekkel, falikárpitokkal és bútorokkal otthonná „varázsolni”.
Ifj. Mihály László a cég vezetője. Édesapjától 1991-től fokozatosan vette át a feladatokat. Kárpitos és asztalos szakma mellett, Sopronban az egyetemen szerezte diplomáit. Tevékenységi körébe tartozik többek között a munkák felmérése és koordinálása, egyedi tervezésű bútorok készítése (a nagyapa aranykeze is benne lehet a dologban…), régi „romos” bútorok eredeti állapotába történő visszaállítása.
A műhelyben szekrények, komódok, asztalok, székek, ülőgarnitúrák, franciaágyak, díványok, szépapáink olvasófotelei kerülnek ki megújulva a szakavatott mesterek és segítőik kezei közül. Érkeznek megrendelések viszont a XXl. század jellegzetes, minimaldesing bútoraira is, pl. Duna Plaza, vagy orvosi rendelők ajtainak párnázása.
Ifj. Mihály László hobbija a veterán járművek kárpitjának helyreállítása, vagy ha ez nem lehetséges, akkor az eredeti pontos másának elkészítése korabeli dokumentumok alapján. A Budapesti Műszaki Főiskola felkérésére egy Ford T-modellt restaurált, amiért a főiskolától Galamb József (tervező) emlékérmet kapott. Szakmai tudását nem csak a munkában kamatoztatja, hanem szakmunkástanulók és faipari technikusok képzésében, vizsgáztatásában is. Részt vállal a VI-VII. kerületi Ipartestület elnökségének, valamint a BKIK munkájából.
A cég szponzorálta idén a kiváló tanulók országos versenyén a kárpitos tanulókat, és ifj. Mihály László a verseny lebonyolításában, valamint a vizsgabizottság értékelő munkájában is részt vett.
De hogyan tölti mindennapjait a papa: Mihály László aranykoszorús mester? Hál’ Istennek, nem unatkozik ő sem. Mindig ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá: ha kell, a tanulókkal foglalkozik, vagy a megrendelőkkel tárgyal, hisz szinte mindig ott serénykedik a műhelyben. De ha a Klauzál téri üzletben van tennivaló, akkor oda megy. Ő az, aki sok-sok év gyakorlatával és bölcsességével mindent a lehető legjobban meg tud oldani, és a megrendelők is szívesen hagyatkoznak nagy szakmai tapasztalatára. Legyen szó egy trónszékről vagy egy kosárban hozott felismerhetetlen bútorról, akár egy 15-20 éves ülőgarnitúráról, akkor sem jön zavarba. A műhelyben az általa képzett szakemberek segítik munkájukat. A cégnek komoly tekintélye van a szakmában, legutóbbi kihívásuk egy majd’ két méter magas trónszék gobelin kárpittal való behúzása volt, amit a salgótarjáni gobelin-kiállításra készítettek a művésznek –, aki csak erre a műhelyre merte bízni a különlegesen kényes és magas szakmai színvonalat igénylő munkát. És ami korunkban szinte hihetetlen, nem az internet segített abban, hogy ez a két neves szakember egymásra találjon, hanem a szájhagyomány.
Referenciák többek között: Kossuth Lajos országgyűlési padja, Honthy Hanna karosszéke, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épületében lévő arany-, ezüst-, bronzterem füles olvasófotelei, követségek, minisztériumok… De ennél még nagyobb elismerés talán, amikor Lovasberényből jöttek hozzájuk azzal, hogy a 45 évvel ezelőtt náluk készült garnitúrát át kéne kárpitozni, mert már látszik rajta a négy évtized. A famunka még mindig masszív, jól meg van az csinálva…
A kis családi vállalkozásban pontosan meg kell szervezni a munkát, mert kevesen vannak. Igencsak estefelé járt az idő, amikor beszélgettem Mihályné Etelkával, de mint mondja, még ma este le kell ülni, és meggondolni, holnap ki hol lesz…
Bár sok a munka, mégis jó, ha az ember érzi, hogy megbecsülik annak gyümölcsét – ezért érdemes dolgozni, példát mutatva a jövő kárpitos nemzedékének.
Gratulálunk Mihály Lászlónak a kitüntetéshez, de leginkább ahhoz a hosszú szakmai életúthoz, amivel kiérdemelte az elismerést. És gratulálunk a család többi tagjának, hogy méltó társai és követői ennek a szép és nemes családi tradíciónak. Szőke Kati |
