|
A felkiáltójel a keresztrejtvényekhez hasonlatosan egy, a címben rejlő csavarra utal. Ezúttal ugyanis nem a XVI. kerületben tapasztalható parkolási anomáliákat feszegetnénk. Ilyenek, kertváros lévén, nem nagyon vannak ebben a városrészben. Ám, ahogy az az alábbi történetből kiderül, mégis akadhatnak parkolási problémái egy törvénytisztelő állampolgárnak a kerületben. Egy olvasónk a következő levelet juttatta el a szerkesztőségünkhöz.
„Tisztelt Helyi Hírek Szerkesztősége! Ezúton kérem a segítségüket. 2007. októberében Zuglóban összetörtem a tulajdonomban levő Daewoo Tico személyautót. Az eset nagyon felkavart, mert a kocsi nagyon a szívemhez nőtt. Ráadásul vétlen voltam az esetben, a rendőrség első körben mégis engem hozott ki hibásnak (Csak azt nézték, ki ment neki kinek, az indokokat nem mérlegelték). Egyetlen esélyem volt, ha pereskedek, ám hamar kiderült, hogy az ügyvédi költségek alaphangon is jóval meghaladják a büntetés mértékét, ezért dacolva a lelkiismeretemmel „benyeltem az ügyet”. A roncsot, melyet Zuglóból a saját lábán hoztam haza a XVI. kerületbe, az egyik kerületi márkakereskedő befogadta. Nagyon nagy segítség volt ez, mert a törött autót otthon nem tudtam volna elhelyezni, ugyanakkor értékesíteni sem tudtam a járművet, mert a rendőrségi végzés hónapokat vett igénybe.
Február végén, amikor már kezdtem magamat kellemetlenül érezni, hogy az én törött autóm ilyen sokáig helyet foglal egy telepen, felhívtak a szalonból, hogy mi a szándékom a ronccsal. Mondtam, hogy szívesen eladnám, mire jelezték, hogy csak azért hívtak, mert lenne rá érdeklődő. Nosza, kaptam az ajánlatot, már a kagylón keresztül megállapodtam az ismeretlen vevővel, aki azt mondta, hogy aláírja az adásvételit, a pénzt otthagyja, és amint lehet, vinné az autót. Én boldogan rohantam a márkakereskedésbe, vittem a törzskönyvet, vittem a pótkulcsot. A vevővel valóban nem találkoztam, az adásvételi azonban ott volt, vele együtt a pénz is ott várt. Törvénytisztelő állampolgárként elvittem az adásvételit az okmányirodára, lejelentettem, hogy február 29-én eladtam az autót, majd éltem az életemet.
Májusban kaptam az első furcsa levelet. Ezúttal még csak az okmányirodától, mely szerint a volt autómat kivonták a forgalomból. Az indoklás szerint az új tulajdonos többszöri felszólítás ellenére sem íratta a saját nevére. Kérdeztem, hogy ez engem miben érint, mondták semmiben, csak, mint utolsó tulajdonost értesítettek a helyzetről. Hasonlóan „körültekintőnek” bizonyult a Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft., amelyiktől azt az értesítést kaptam, hogy 2008. július 15-én és 16-án a Belvárosban, a Nyugati téren szabálytalanul parkoltam, és elfelejtettem az összesen 9660 Ft-os büntetést rendezni. Az összeg hozzám érkezve már az egyéb költségekkel 11870 Ft volt. Ezen még csak mosolyogtam, de néhány napon belül megjött a jó hírű Centrum Parkoló Rendszer Kft. levele is, akik arról tájékoztattak, hogy 2008. július 14-én és 15-én a belvárosi Vasvári utcában szabálytalanul parkoltam, ezért engem 8820 Ft-ra, azt felturbózva pedig 11030 Ft-ra büntettek. Természetesen mindkét társaságot felhívtam, mindenhol elmondtam, hogy a jármű már régen nem az enyém. Az előbbi cégnél megértőek voltak, az utóbbinál azonban sikerült úgy összevesznem az arrogáns ügyfelessel, hogy az fogta magát, és lecsapta a kagylót. Én mindkét céghez elküldtem az adásvételi szerződést, sőt csatoltam a XVI. kerületi önkormányzat határozatát is, majd megint megpróbáltam nem törődni az üggyel.
A napokban azonban egy ügyvédi irodától levelet kaptam. A „Perlés előtti felszólításban” az állt, hogy a Centrum felé eső tartozásom időközben 17030 Ft-ra nőtt, és „a 2005. július 1. napját követő parkolási eseményekből származó parkolási díj és pótdíj megfizetésére a gépjármű tulajdonosa, illetve üzembentartója köteles”. A stílusos levélben vastagon szedve szólítottak fel, hogy 15 napon belül fizessem meg a Centrumnak a díjat, máskülönben „bírósági eljárást kezdeményeznek ellenem, melynek költségeként a jelen levélben részletezett követelés az Illetéktörvény alapján minimum 7000 Ft-tal, illetve az ügyvédi munkadíj a vonatkozó IM rendelet alapján min. 6000 Ft-tal növekszik”. Miután magamhoz tértem, azonnal hívtam az ügyvédi levélen feltüntetett telefonszámot. Egész nap foglalt volt. Közben rácsörögtem a Centrumra, ahol ismét azzal az arrogáns ügyfelessel hozott össze a jó sors, akivel a múltkor a beszélgetésem félbeszakadt. Röviden most is ez történt. Az interneten egy teljesen más telefonszámot találtam az ügyvédi iroda neve alatt. Azt hívtam, s bár az ügyvéddel továbbra sem sikerült beszélnem, a titkárnővel már igen, aki elmondta, hogy ők csak a BM-től kapott tulajdonlap alapján tudnak eljárni. Küldjem el nekik is az adásvételit, akkor majd rendezik az ügyet. Mondtam, hogy, ha ezt egyszer már megtettem a parkolási társaságnál, és így is ügyvédi szakaszba juthatott az ügy, akkor miért higgyem, hogy bármit is rendeznek, de a szükséges dokumentumokat azért elküldtem a megadott címre.
Közben sikerült az okmányirodán azt az ügyfeles hölgyet utolérnem, akitől májusban az autó átíratásának elmulasztása miatt a forgalomból való kivonásról szóló határozatot kaptam. Ő is lekérte a BM-dokumentumot, azon állítólag szerepelt, hogy az autót én elidegenítettem, a renitens tulajdonos 2008. október 9-én, tehát több mint hét hónappal a törvény adta határidőn kívül nagy nehezen a nevére íratta (hangsúlyozom, a tilosban való parkolás július közepén volt), sőt azóta már túl is adott a járművön. Mellesleg az ügyvédi levelet november 18-án írták, én december 2-án kaptam meg, tehát ma már bőven túlléptem a 15 napos határidőt, hogy a lassan 30.000 Ft-os büntetést befizessem. Most mit csináljak? Várjam az idézést a bíróságra?”
Levélírónknak szerettünk volna segítséget nyújtani, ezért megkerestük dr. Pallay Miklós XVI. kerületi ügyvédet, aki ráadásul a közlekedési helyzetekből fakadó jogi ügyek szakértője, és tőle a következő választ kaptuk:
– Miután a parkolási társaságok kizárólag a pénzbehajtásra szakosodtak, és ezt a célt minden eszközzel el akarják érni, a vétlen ügyfélnek mindenképpen meg kell várnia a bírósági tárgyalást. Ott ugyanis figyelembe veszik a jogi helyzetet, azaz, hogy eladta az autóját. Tapasztalatom, hogy a parkolási társaságoknál igazságot és jogot nem szabad keresni. Természetesen nehezebb a helyzet, ha az ügyfél nem rendelkezik az igazságát bizonyító dokumentumokkal. Az adásvételi papírt meg kell őrizni, sőt én tanácsolni szoktam az ügyfeleimnek, hogy az autó eladásakor tépjék le a forgalmiból a személyes adatokat tartalmazó részt, az ugyanis egy perforált lap, és azt az adásvételivel együtt adják le az okmányirodán.
– Mellesleg arról sem vagyok meggyőződve, hogy a parkolási társaságok törvényesen működnek-e, mert nagyon gyakran tapasztalom, hogy a saját nyilvántartásukra hivatkoznak, amikor a behajtandó összeget megnevezik, ám a bíróságon pillanatokon belül kiderül, hogy a fele követelésük nem is jogszerű. Azt sem szoktam javasolni az ügyfeleimnek, hogy a megegyezéses szakaszban fizessék be a bírságot, mert sokszor az is nyomtalanul eltűnik. Visszatérve a fenti helyzetre, nagy valószínűségét látom annak, hogy az ügyfelet beidézi majd a bíróság, és egy vagy két tárgyaláson molesztálni próbálja majd a parkolási társaság jogi képviselete, de a bíróság tisztázni fogja ezt a helyzetet. Amely természetesen senkinek nem jó, kivéve annak, aki nem íratta át az autót, és úgy vétett a szabályok ellen. (H)
|
