|
Sashalmi Holdkutató  A Hold az a bolygó, amelyik minden laikus égboltkémlelő számára könnyedén megtalálható. Ha tiszta idő van, akkor bizony még a Holdfelszín árnyékából fakadó színeltérések is szabad szemmel megfigyelhetők. Egy jó távcsővel pedig ennél tüzetesebb vizsgálat alá is lehet vetni ezt a kisbolygót. Nem csoda, hogy a Holdnak hatalmas rajongótábora van. Az internetes fórumokon is rendkívül élénk diskurzus folyik a Holdkutatás eredményeiről, részleteiről. Mostanában pedig a chatelők előszeretettel emlegetik egy sashalmi fiatalember nevét.
Rőmer Péter látszólag nem alkotott nagy dolgot, nem fedezett fel egy újabb krátert, és egy újabb Holdraszállás részleteit sem dolgozta ki. Mindössze annyit tett, hogy gipszből kifaragta a Holdfelszínnek egy részletét. Azt azonban nagyon pontosan tette. Ehhez 2003 óta minden szabadidejét a Holdra pazarolta. A nyári munkából összegyűjtött pénzéből egy jó távcsövet vásárolt, amivel folyamatosan az eget kémlelte, és felfedezéseit papírra és számítógépre rögzítette. Ez azonban kevés adatot hordozott, a szükséges információkhoz a NASA segítségére is szükség volt. Szerencsére az interneten keresztül ma már ez sem lehetetlen. Létezik ugyanis egy olyan weboldal, amely minden olyan információt tartalmaz, mely a Holdkutatás témájában ma elérhető. Péter ezeket az adatokat felhasználva látott hozzá a munkához  A modellezés kisgyerekkora óta közel állt hozzá, és már akkortájt is vonzódott a megfoghatatlan dolgok felé. Márpedig a Hold felszíne ma még jócskán a megfoghatatlan témakörök közé tartozik. A sashalmi fiatalember négy évvel ezelőtt tehát munkához látott: először összevetette a NASA adatbázisait, majd azok alapján hozzálátott a Kepler-kráter és környékének, ez körülbelül 70.000 négyzetkilométernyi Holdfelszínt jelent, a megformázásához. Természetesen méretarányosan, 1:800000-es kicsinyítésben tette ezt. A produktum pedig egy 30-30 cm-es íves gipszdomborzat lett. A térbeli Holdrajz, melyen minden kráter, minden hegy a helyén van, azonban nem holmi porfogónak készült. Péter ugyanis rájött, ha a mintát úgy, és olyan erősséggel világítja meg, mint mondjuk a Holdat a Nap, akkor a gipszmunkán ugyanazok a jelenségek is megfigyelhetőek, mint amit eddig csak az űrszondák, esetleg az 1969. július 20-án az APOLLO 11 fedélzetén a Holdra leszálló két amerikai asztronauta, Neil Armstrong és Edwin Aldrin láthattak. Sőt, Péter makettjén ennél tovább is lehet menni: ő ugyanis más irányból és szögből is meg tudja világítani a Kepler-krátert, márpedig ezek a Holdkutatás terén is új dimenziókat nyithatnak meg.
Nos, erről is szót ejtenek mostanában az internetes Holdfórumokon. Péter pedig a négyéves munkájáért járó elismeréseket kezdi lassan besöpörni. Egyrészt azzal, hogy egyre több és egyre rangosabb innovációs versenyeken díjazzák a gipszmodelljét, másrészt azzal, hogy egyre több, fiatal tudósokat, kutatókat tömörítő szövetség választja őt a tagjai közé. Persze, a nagy durranás az lenne, ha valamelyik űrkutatás terén otthonosan mozgó amerikai egyetem, mint mondjuk a John Hopkins, vagy esetleg maga a NASA érdeklődne a sashalmi gipszhold iránt. Ehhez azonban tényleg az kell, hogy minél többen beszéljenek Péter munkájáról az internetes Holdfórumokon. (S)  |
