Már a napilapokból is értesülhetett az újságolvasó polgár, hogy jelentős változások várhatók mostanában az oktatás területén – a problémákat látván az új kormány nem fél hozzányúlni a döcögősen működő rendszerhez. De mit is jelent ez a gyakorlatban? Dr. Csomor Ervin, az oktatásért felelős alpolgármester válaszol lapunknak a sokakat érintő témában.
– Legfontosabb változás az oktatási ágazatban az osztályozás rendszere. Eddig az általános iskola 4. osztályának fél évéig az |
Dr. Csomor Ervin alpolgármester |
volt a rendszer, hogy a gyerekek teljesítményét minden tantárgyból mondatokban értékelték – a magyar hagyományokkal ellentétes módon. Mostantól az intézmények nagyobb autonómiát kapnak, és eldönthetik, hogy az eddigi szöveges értékelést, vagy inkább a mindenki számára közérthetőbb osztályzatokat választják. Kötelezően mindössze a második osztály félévéig kell alkalmazni a szöveges értékelési módot, azon túl azonban az iskola pedagógiai programjában meghatározott értékelés lesz az irányadó. Hogy melyik, azt az adott tantestület a szülők véleményének a figyelembevételével dönti el, de úgy is határozhat, hogy mind a két értékelési módot alkalmazza párhuzamosan. Ez utóbbi például megkönnyítheti az átmenetet a gyerekeknek egy iskolaváltás esetén, illetve segíti az eligazodást az értékelésben: melyik osztályzatot mivel érdemelte ki a kisiskolás gyermek. Néhány intézményt megkérdezve már megállapítható, hogy változást szeretnének, a téma a nyitó nevelői értekezleteken lesz napirenden. Dönteni december 31-ig kell, a jogszabály addig ad határidőt, tehát az első félévet még nem érinti a változás. – Az is új lehetőség, hogy dönthet a tantestület arról, hogy bizonyos tantárgyak esetében a tanulók teljesítményét egyáltalán nem értékeli, illetve minősíti. Ez például készségtárgyaknál lehet előnyös, mint az ének vagy a testnevelés, ahol nagyon nehéz lenne egyenlő mércével mérni a tehetséges, és a kevésbé jó adottságokkal rendelkező gyermeket. Továbbá eltekinthet a magatartás és szorgalom értékelésétől, minősítésétől is. Az iskola autonómiája lesz, hogy eldöntse, akar-e élni ezzel a lehetőséggel. Mi, mint fenntartók, nem is igazán szeretnénk beleszólni, hogy az intézmények hogy döntenek ezekben a kérdésekben – ezt október 3-ig szavatolhatom, utána csak akkor, ha nekünk szavaznak bizalmat a választók –, mert szerintünk az is az iskola sajátosságához tartozik, hogy milyen módszer szerint értékel, ami akár a szülők iskolaválasztásának egyik szempontja is lehet.
– A másik, szintén az alsó tagozatosokat érintő sarkalatos kérdéskör a buktatás…
– Szintén egy korábbi szabályozás szerint alsó tagozatban csak a szülők beleegyezésével lehetett buktatni. Szerintem ez nonszensz. Egy harmadikos vagy negyedikes gyereknél például, aki lusta volt és nem tanult, de a szülője azt állította, hogy a gyereke tud, akkor nem lehetett megbuktatni. Most ez a szülői vétó – úgy gondolom, nagyon helyesen – kikerül a jogszabályból, és úgy változik, hogy első évfolyamban csak akkor lehet buktatni, ha a tanulmányi követelményeket az iskolából való igazolt és igazolatlan mulasztás miatt nem tudta teljesíteni. A tanulók csak abban az esetben léphetnek magasabb évfolyamba, ha az előírt tanulmányi követelményeket sikeresen teljesítették.
– Ami még ide tartozik, hogy két típusú oktatás van, a szakrendszerű és a nem szakrendszerű oktatás. A törvény azt rögzíti, hogy az 1-4. évfolyamig folyik a nem szakrendszerű oktatás, a készségfejlesztés, majd az 5-6. osztályban – a régi jogszabály szerint – a szakrendszerű oktatás mellett a rendelkezésre álló időkeret 25-50 százalékát kellett készségfejlesztésre fordítani. A mostani jogszabály ezzel szemben azt mondja, hogy 50 százalékig! Tehát lehet akár nulla is, nem kötelező a minimum 25 százalék megtartása.
– Mit jelent ez a gyakorlatban?
– Ez is az intézményi sajátosságokat erősíti, ez is bele fog kerülni a pedagógiai programba, és a szülő eldöntheti, hogy számára melyik szimpatikusabb. Ez tulajdonképpen két pedagógiai módszert jelent, a tudásalapú, illetve készségalapú oktatást.
– Lépjünk kicsit vissza az iskolából az óvodába. Ott milyen változások várhatók?
– Az óvodai nevelési programban korábban volt egy olyan kitétel, amely nem kevés felháborodást keltett az óvodapedagógusok körében: a nemi sztereotípiák tudatos kerülése – ez a gyakorlatban azt is jelentheti, hogy a fiúnak ne mondja senki, hogy fiú, a lánynak pedig ne mondja senki, hogy lány. Mint a közismert viccben: Jaj de szép kisgyerek, kisfiú vagy kislány? Mire az anyuka önérzetesen kihúzza magát: Majd ha felnő, eldönti! Félretéve a viccet: ez az óvodában azt jelentette, hogy a gyerekek ne játszanak papás-mamást, ahol a kislány az anyuka, a kisfiú pedig az apuka, mert ha majd nagy lesz, eldönti… Ez a hozzáállás az általam megkérdezett pedagógusok körében rendkívüli módon „kiverte a biztosítékot”, többen azt mondták, hogy szabály ide, szabály oda, őket ez nem érdekli, ők ezt nem fogják betartani, mert ez az ő lelkiismeretükkel, felfogásukkal ellentétes! Ez a korábbi kitétel úgy módosult, hogy „az óvoda nem ad helyet az előítéletek kibontakozásának sem társadalmi, sem nemi, sem egyéb értelemben”.
– Volt még egy érdekes kitétel a korábbi óvodai nevelés országos alapprogramjában, ami úgy hangzott, hogy: interkulturális nevelésen alapuló integráció. Ez az óvodába járó külföldi gyerekek közösségbe integrálódását volt hivatott elősegíteni oly módon, hogy például ne csak a kínai kisgyerek tanulja meg a magyar kultúrát, szokásokat, hanem a magyar gyerekek is tanulják meg a kínait (vietnámit, mongol, stb.). Ez a kitétel az óvodai nevelésnél az önazonosság megőrzésére módosult, ami azt jelenti, hogy a kínai gyerek tudja azt, hogy ő kínai is, meg magyar is, mert eredetileg kínai származású, de Magyarországon él.
– Elég sok vita kereszttüzében állt már az úgynevezett családi pótlék, amit talán már nem is úgy neveznek?
– Az új jogszabály azt mondja ki, hogy a gyermek iskolás kora előtt családi pótlékra jogosítja a szülőt, azonban ahogy tanköteles korba lép, innentől ez iskoláztatási támogatásra módosul. A cél az, hogy a gyerek iskolába járjon, az állam ehhez adja a támogatását. Ezt annyira szigorúan kell érteni, hogy már 10 (!) tanóra (igazolatlan) hiányzása esetén figyelmeztetésbe részesíti a jogosultat, hogy ennek következményei lesznek. Ötven tanóra hiányzás esetén azonban beindul a törvény szigora, amelynek két útja lehetséges: egyrészt a gyermek védelembe vétele, másrészt a teljes összegű iskoláztatási támogatás felfüggesztése. Ezt a határt igen könnyű elérni egy notórius hiányzónak, hiszen ez átszámítva mindössze kb. két hét! Az iskoláztatási támogatás teljes összegének a természetbeni juttatása a másik mód, amivel a gyermekeket konkrétan az iskolába járásban lehet segíteni. Indokolt esetben erre gondnok kijelölésével lehet módot találni, aminek a részleteit itt a hivatalban már kezdik kidolgozni. Ez a gondnok fog dönteni arról, hogy a gyerek után járó iskoláztatási támogatást mire kell költeni. Elsősorban az iskolai étkezésre, tanszerekre, esetleg ruhára, cipőre, adott esetben közüzemi számlák megfizetésére. A cél az, hogy az iskoláztatási támogatás ne italra, drogra konvertálódjon, vagy ne nyelje el a játékautomata, mielőtt még hazaért volna vele a szülő… Sajnos a példa sokszor rossz irányba tereli a gyerekeket: minek járjon ő iskolába, ha azt látja otthon, hogy senki nem dolgozik.
– Nézzük azonban pozitívan a dolgokat, és feltételezzük, hogy eljut a gyerek az érettségiig. Az emelt szintű érettségi rendszerében is várhatók változások.
– A 2013-14-es felvételi ciklustól kezdődően a jogszabály szabályozni fogja az emelt szintű érettségi kérdését. 2010. október 30-ig megjelenik egy kormányrendelet, amely azt szabja meg, hogy milyen tárgyakból kell emelt szintű érettségit tenni annak, aki felsőoktatási intézménybe szeretne menni. A jelenlegi gyakorlat az, hogy a pontszámokkal trükközve a lehető legkevesebben választják az emelt szintű érettségi lehetőségét. Ezen a rendszeren kíván változtatni az új szabályozás, természetesen elég időt hagyva a felkészülésre, átállásra. A gimnáziumi vezetés, legalábbis akikkel én beszéltem, támogatja ezt a változást.
Természetesen az oktatásunk színvonalának sem fog ártani, ha a gyerekek nem a kiskapukon, hanem a tudásuk alapján jutnak be a felsőoktatásba. Köszönjük Dr. Csomor Ervin alpolgármester úrnak a részletes tájékoztatást az oktatás területén bekövetkező változásokról, melyek reményeink szerint jótékonyan fognak hatni a gyermekek testi, lelki, szellemi fejlődésére és a felelősségteljes szülők közérzetére egyaránt.
Szőke Kat