Március 3-án és 4-én – a Varázskorona Óvoda mindkét tagintézményében – az eddig eltelt időszak tapasztalatairól tartott beszámolót Fekete Sándorné intézményvezető és munkatársai. Az óvoda mindkét intézményében egy-egy csoporttal vesz részt a kompetencia-alapú oktatás-nevelés bevezetésében, amely ugyan egy éves megvalósításról szól, de öt éves fenntartási kötelezettséggel jár. Ennyi idő lehetőséget ad arra is, hogy a beépített szemléletnek legyen ideje „átszivárogni” a mintacsoportok falain, és végül áthassa az egész intézményt, gyakorlati példát mutatva a többi intézménynek.
A kompetencia-alapú oktatás-nevelés bevezetésének feltételeit azonban csak részben támogatja a pályázati forrás: ebből finanszírozzák az érintett pedagógusok továbbképzését és a programhoz szükséges szakmai anyagok beszerzését. Ám az óvodában az eszköztár kibővítését saját forrásból kellett finanszírozni, szerencsére a legtöbb ilyen extra kiadás hosszabb távra szól. Ilyen például a kenyérsütőgép beszerzése.
Feketéné Ági többször hangsúlyozta, hogy az „új” módszer nem egészen új számukra. Ám alkalmazása nagyobb szabadságot, s ezáltal lehetőséget nyújt a pedagógusoknak arra, hogy a gyermekek egyéni képességeit és személyiségét figyelembe véve kihozhassák belőlük a lehető legtöbbet.
Az óvoda az első olyan közösség, ahol a gyerekek – zsenge életkoruknak köszönhetően – a leghatékonyabban nevelhetők, környezetükhöz, társadalmi közegükhöz való viszonyulásuk itt alakul a leglátványosabban. És talán a legfontosabb: kialakulhat bennük az a képesség, hogy egyre jobban alkalmazkodni tudjanak az élet folyamatos kihívásaihoz, és felnőtt korukra talpraesett, kreatív tagjaivá válhassanak a társadalomnak – ez a program legfőbb célja.
Az óvodában a „szemléltetés” nagyon fontos eszköze az oktatás-nevelésnek, így ezen az előadáson a felnőtteknek szánt beszámolóból sem maradhatott ki. Megtekinthettünk két kis filmet az óvodában folyó munkáról – az új program jegyében. Míg az egyiken a gyerekek a víz sokoldalú tulajdonságaival ismerkedtek, a másik felvételen a farsangi készülődésbe pillanthattunk be a képernyőn keresztül. Egy fánk-sütés kellős közepén találtuk magunkat, ahol a gyerekek aktív résztvevői, megalkotói voltak a farsangi csemegének, miközben egyéb ismereteket is szereztek a népi hagyományról. A verssel, énekkel, mesével tarkított közös tevékenykedés jutalmaként a végén megették, amit sütöttek. Mindez ott zajlott a csoportszobában az elejétől a végéig, a gyerekek szeme láttára készült a csemege, mint nagyanyáink idejében. Amikor még természetes volt, hogy az aprónép ott sertepertélt a konyhában, s a ház körüli teendők aktív részese volt – ezt a hangulatot idézte vissza számomra ez a foglalkozás. Aztán volt idő, amikor az ismereteket „szárazon” (konyhakészen) próbálták betáplálni az ifjú nemzedékbe – mert ez volt a trendi. Remélhetőleg ez a szemlélet leáldozóban van, s az oktatási irányelvek visszakanyarodnak oda, hogy a jövő nemzedékét a múltbéli tapasztalatokon okulva lehet a leghatékonyabban nevelni. Pontosabban: a hagyományosan bevált módszereket a modern kor kereteibe ötvözve újra be lehet építeni az oktatás-nevelésbe.
A Varázskorona óvodában a film nagyanyám süteményillatú konyháját juttatta eszembe, s ezek a gyerekek itt valami nagyon hasonlót éltek át. Ám ez az egész „projekt” nem jöhetne létre, ha nem lennének itt az óvónénik is, akik szemében ugyanazt a lelkes csillogást véltem felfedezni, mint az őt körülvevő gyerekekében. Csak így lehet bármit véghezvinni, csak így érdemes: szeretettel, odaadással, s a mindennapi csodák közös megélésével.
Szőke Kati