December 21-én 18 óra 44 perckor lépi át a Nap a Baktérítőt, s ezzel megkezdődik a Bak hava. Az év utolsó napjai az ünnepek jegyében telnek, január elsejével pedig új naptári évbe érünk.
Minden kezdet magában hordozza a teljes időszak jellemzőit és lehetőségeit. Igaz ez valamennyi évkezdetre, például a személyes vagy páros jellegűekre (mint a születésnap, vagy a házassági évforduló), de főként a januári évkezdetre, ami mindenkit érint. Másrészt pedig, ha a hónap névadójára, Janusra gondolunk, láthatjuk, hogy két arca van: az egyik hátrafelé tekint a múltba, a másik pedig előre néz.
Így tekinthetünk mi magunk is a naptári év fordulóján vissza az előző esztendőre, és előre 2010-re.
A hónap (év) vége meglehetősen sok feszültséget hordoz, melyet a Nap-Plútó együttállása a Szaturnusz nehéz fényszögével terhelve jelez az asztrológiához értőknek – a többiek pedig a konstellációk ismerete nélkül fogják tapasztalni, érzékelni.
A Karácsonyi ünnepek sokak számára jelentenek a szokásosnál is nagyobb kihívást az idén. Ennek csak részben okozói az anyagi gondok. A lelki problémák és családi konfliktusok különös erővel törnek felszínre, s feszegetnek sok békésnek és boldognak mondott családi viszonyt.
Aki csak teheti, maradjon otthon, s töltse a Szentestét azok körében, akikkel egész évben egy fedél alatt él. Tudom, ez sok családnál sértődésre adhat okot, de a december 25-től 30-ig tartó időszak sokkalta alkalmasabb a rokonokkal történő összetalálkozásokra. Egyébként pedig nem csak egy elmaradt látogatás miatt sértődhet meg a kedves mama, hanem az ebédnél elhangzó megjegyzés miatt is, és mindkét változat elsősorban az ő problémája…
A konstellációk mindenesetre őszinte önvizsgálatra szólítanak, ami pedig jellegénél fogva (önmagunkkal nézünk szembe) némiképp magányos tevékenység. Ugyanakkor minden előrelépés alapja az, hogy reálisan felmérjük, hol tartunk most, és milyen úton jutottunk ide. Nagyon kellemes, bevett emberi szokás másokat hibáztatni. Van is benne sok igazság, hiszen nem légüres térben élünk, s nem is lakatlan szigeten. Biztosan hozzájárult a világ, a többi ember, a véletlen, a gazdasági válság, és sok egyéb tényező a jelenlegi helyzet kialakulásához, bármilyen legyen is ez a helyzet. És biztosan tehet róla minden ember maga is.
Szerencsére az év végi csillagállások elősegítik a felelősségvállalást (de nem támogatják azokat, akik erre semmilyen hajlandóságot sem mutatnak), és abban is támogatnak minket, hogy új megvilágításban lássuk a dolgokat. Az újévi fogadalmak betartására most mindenképpen több esélyünk van, mint általában.
A december 31-i telihold miatt a Szilveszter szintén felszínre hozhat régi sérelmeket és feszültségeket. A teliholdas időszak viszont határozottan kedvező arra, hogy kimozduljunk, társaságba menjünk.
Ha elfogadjuk, hogy minden kezdetben benne van a teljes időszak, akkor igencsak meggondolandó a szilveszteri mulatozás mértéke (a Szaturnusz a Mérlegben amúgy mértéktartásra int). Mert az újév első napján sokakra jellemző a kábaság, a rossz közérzet… És sajnos van, akinél ez valóban egész évre megmarad. De még ha a kifejezett alkoholos mámortól és kialvatlanságból el is tekintünk, akkor is érdemes átgondolni: kristálytiszta tudattal, felkészülten futunk neki az új esztendőnek, vagy amúgy „félálomban” lődörögjünk és elszenvedjük az eseményeket? Nem csak kifejezetten január elsején, hanem általában az év 365 napján.
Az év utolsó napjain kiváló lehetőség kínálkozik arra is, hogy átvizsgáljuk, mi az, amit már nem szeretnénk átvinni az új esztendőbe, és cipelni még további egy éven keresztül.
Gondolok például az egészségkárosító szokásokra és a másokkal szemben táplált haragra. A neheztelés nagyon nehéz tud lenni! Nagyon fontos még az is, hogy önmagunkra se haragudjunk, ne rágódjunk azon, hogy miért úgy döntöttünk, miért tettünk vagy nem tettünk valamit.
A megbocsátás célja soha nem a régi helyzet visszaállítása! Ha ugyanazt tesszük, amit korábban, az eredmény is ugyanaz lesz. A megbocsátás a múlt lezárása, és az új életszakaszba lépés egyik feltétele. A másik féllel nem szükséges tudatni, lévén ez a mi ügyünk, a mi életünk.
Léteznek aztán még olyan dolgok is, amelyeket szívesen cipelnénk az új évben, de kénytelenek vagyunk belátni, hogy lejárt az idejük. Az új esztendő első két hete, amikor fogyóban lesz a Hold, nagy megkönnyebbülést hozhat, amennyiben hajlandónak mutatkozunk foglalkozni a kérdéssel.
Megragadva az alkalmat, végül, kilenc év után elköszönök az Olvasóktól. Köszönöm a sok dicséretet és az építő jellegű kritikákat is, mellyel az elmúlt években a munkámat kísérték. Januártól a rovat első felében is Laki Beáta tanácsait olvashatják, akit a jegyekre vonatkozó előrejelzésekből már megismerhettek.
Békés, boldog ünnepeket és sikeres új évet kívánok mindenkinek!
Tóth Éva Ágota
