Helyi Hírek - Független folyóirat   2021.09.26. vasárnap
Jusztina
E-mail cím:

Jelszó:

CÍMLAP
Cikkek és hírek
Portaszolgálat
Balesetek
Tűzoltósági hírek
Rendőrségi hírek
Polgármesteri interjú
Természetgyógyászat, szépség és egészség
Horoszkóp, asztrológia
Receptek
Videók
Olvasóinktól: körbeküldős üzenetek
Archívum
Archívum
Képgalériák
Helyi Hírek laphálózat
Legutóbbi számaink
Archívum - HH XVI.
Archívum - HH XVII.
2004 előtti számaink
Megjelenési időpontok
Hirdetési áraink
Lakossági aprók
Hirdetésfeladás
Szakmai adattár

Látogatók: 22147149
   « Vissza

Halál a fára

 « Portaszolgálat 
2009. május 22.
 
Nyugdíjas olvasónk hívott fel legutóbbi számunk megjelenése után, és fájdalomtól elcsukló hangon közölte, hogy borzalmas dolog történt a sashalmi Lándzsa lakótelepen. Tudjuk, hogy arrafelé nem számít ritkaságnak a rémes esemény, talán a legkiemelkedőbb az volt, amikor a napos padon elaludva elevenen főtt meg a házak közötti parkban egy hajléktalan nő (orvosi kifejezéssel élve hőgutát kapott). Nos, kíváncsian kérdeztük, hogy mi a most aktuális borzalom. Olvasónk elmondta, hogy május 5-én favágók jelentek meg a lakótelep egyik kis parkjában, s nekiláttak kivágni az ott található legszebb és legnagyobb fát. Tudnivaló, hogy a Lándzsa utcai lakótelep az egyik legrégebbi a kerületben, s bár nem túl nagyok a lakások, mindezt kárpótolja, hogy a blokkházak között szép kis parkok találhatóak, hatalmas fákkal, amelyek nyáron árnyas pihenőhelyet biztosítanak az ott lakóknak. Ha ez megszűnik, helyből nézve az tényleg maga a borzalom. Nos, a nyugdíjas hölgy nyomban hívogatni kezdte a XVI. kerületi Polgármesteri Hivatalt, ahol minden alkalommal megkérdezték, hogy „miben segíthetek”, de végül nem kapott semmilyen segítséget. Próbált volna annyit elérni, hogy szakítsák félbe a munkát, mert bizony a favágók eléggé nehezen bírtak el a közel negyven éves, jó tíz méter magas, hatalmas fával. Több órán keresztül telefonálgatott, többekkel beszélt, nem is ígértek neki ugyan semmit, de végig reménykedett, hogy csak győzedelmeskedik a józan ész. Hát hogyan lehet a vegetációs időszak kellős közepén tőből kivágni egy ekkora fát: olyan sikolyokat hallat a hatalmas növény, hogy egy kilométeres körzetben felére csökken minden termés. Ez ilyenkor nem is favágás, hanem az élővilág ellen elkövetett rituális gyilkosság. S ezt neki végig kellett néznie, s nem volt képes semmit tenni, hogy megakadályozza.
Az esemény hallatán gyorsan a helyszínre mentünk, s még sikerült lefényképezni a favágás maradványait. Nem kétséges, hogy jó nagy fa lehetett. Az is látható, hogy a két lakóház közötti parkot ez az egyetlen fa védte az erős délutáni napsütéstől, s most nincs semmi helyette. Miközben a képeket készítettük, odajött egy fiatalember, s ő is elborzadva újságolta, hogy mi történt. Ha többen vannak otthon a házból, akkor ezt a kivágást akár fizikai erővel is megakadályozzák. Tájékozódni kezdtünk, hogy ki rendelhette el a fakivágást, s ennek kapcsán olyan híreket hallottunk, hogy ez a fa másoknak bizony sok bosszúságot okozott, s a lakók egy meghatározott csoportja szorgalmazta soron kívül a fa kivágását. Hogy kik lehettek azok, abban nem kaptunk segítséget, így a lakótelepen véletlenszerűen a lakásokba becsengetve próbáltunk tudakozódni. Az első kísérlet során az egyik lakásból előkerült idős asszony egyből trükkös tolvajnak vélte a tudósítót, s elküldte melegebb vidékre – hát persze, méghogy újságíró, na menjen innen gyorsan, mielőtt rendőrt hívok. (Öröm volt tapasztalni, hogy működik a Helyi Hírek, nem hatástalan, hogy rendszeresen közöljük a trükkös tolvajlásokat.) Az úttal párhuzamos házból viszont sikerült kicsengetni egy olyan házaspárt, aki szinte hálaimát mondott, hogy végre valaki kivágatta azt a nyomorult nagy fát. Mint megtudtuk, a nagyra nőtt kanadai nyárfa a virágzási időszakban vattaszerű pamacsokkal árasztotta el a környéket. A férjnek a tüdeje ment tönkre tőle, az asszony allergiát kapott, hozta is mutatni a halom gyógyszert, aminek ráadásul a közelmúltban ment fel az égbe az ára. Mindketten rettegve várták minden évben a kanadai nyár virágzását. De volt a fának más bűne is. Ha erős szél vagy vihar támadt, akkor előszeretettel törtek le róla kisebb-nagyobb ágak. Miután a kocsikkal nincs hol parkolni, kénytelenek alá is állni, s az elmúlt években a viharban letört ágak két autót is alaposan összetörtek, a kisebb gallyak pedig többet megrongáltak. Az út menti ház lakói erősen tartottak attól is, hogy ha egy nagyobb vihar kerekedik, és netán kitörik tövestől az egész fa, akkor az (feléjük dőlve) eléri és megrongálja a házukat is. Mert az az érdekes a dologban, hogy az árnyékot az utca túloldalán lévő házak parkjának adta a kanadai nyár, de veszélyt az ő házukra nézve jelentett. Amikor egyszer a közelben fákat ritkítottak, próbálták a favágót odahívni, hogy vágjon le néhány nagyobb ágat, de nem jártak sikerrel. Megoldásként azt tanácsolták nekik, hogy ha félnek a letörő ágaktól, akkor inkább ne álljanak a fa alá – ami képtelenség, mert így is alig férnek el az autók. Az őszi lombhullatás pedig maga volt a pokol – folytatta tovább az asszony, akinek a kezén nagyméretű csomók jelezték az idült ínhüvelygyulladás nyomait. Ő ugyanis nem tudja elviselni, ha térdig kell gázolni a falombban – pedáns alkat. A nyomorult nyárfa hatalmas mennyiségű lombot hullatott minden ősszel, s azt a lombot a kalandos kedvű szél egyszerűen behordta a házuk mögé (ahol egyébként egy szabályos kis édenkert mutatkozik, szépen nyírt fűvel, gyümölcsfákkal). A lombot az egész környékről a néhány talpon maradt embernek kellett eltakarítani, mert csak hordta a szél, a sok nyugdíjastól pedig nem lehet elvárni, hogy lombot gereblyézzen, hisz mozogni is alig tudnak. Megesett, hogy a faleveleket berakták a kukába, mire jött egy guberáló, és felfordította a kukát, hogy az alján lévő kincsekhez is hozzáférjen. Amikor rászóltak, az volt a válasz: „Nem én borítottam ki, csókolom!” Szóval a lényeg az, hogy nem ők kérték a fa kivágását, azt sem tudják, hogyan kellett volna azt intézni, de ha már sikerült kivágatni, akkor azzal a legjobbat tették a környéknek – ez volt a házaspár határozott véleménye. A Polgármesteri Hivatalban Szirmainé Gilyén Katalin, a Környezetvédelmi Iroda vezetője jól ismeri az ügyet, ők rendelték el a fa kivágását. A témában nagyon hamar közös nevezőre jutottunk, mert az látható, hogy ebben az ügyben a hivatal kényszerpályára került. – Ha nem vágatjuk ki azt a fát, és a viharos időszakban rádől a házra, vagy megrongálja a kocsikat, akkor az egyértelműen a polgármesteri hivatal felelőssége lett volna – foglalja össze a problémát az irodavezető. – Tudom, hogy vegetációs időszakban nem szabadna ilyet csinálni, de sürgős döntési helyzetbe kényszerültünk. Azt nem árulhatom el (adatvédelmi okokból), hogy ki kezdeményezte a lakók közül a kanadai nyár kivágását, de nekünk lépni kellett. Lehet, hogy a mostani nyáron nem lesz olyan árnyékos a park, mint korábban, ősszel viszont több fát is ültetünk a felszabadult helyre, s ezek pótolják majd az elveszett árnyékot. Természetesen olyan fajtákat választunk, amelyek kifejlődve sem okoznak a kanadai nyárhoz hasonló problémákat a lakóknak. Ferenci Zoltán
 


Ferenci Kiadó Bt.  •  1162 Budapest, Hermina út 16.  •  Tel.: [1] 405-5919  •  E-mail cím: hh@hh16.hu
Ugrás a Szakmai Adattárhoz
preload preload
Legutóbbi lapszámunk - 2021. szeptember 15.
2021. évi naptár nyomtatható formátumban letölthető
Ide kattintva megtekinthető
Kerületi festőművészek virtuális galériája
A fogyás lélektana
A XVI. kerületi uszodák honlapja
Hogyan legyünk egészségesebbek, szebbek, vékonyabbak
Bővebben az önismeretről és a Bach-virágterápiáról
Lao Ce ősi bölcselete e-book formátumban
Ide kattintva megtekinthető
Hazai és nemzetközi időjárás

Kattintson ide az előrejelzéshez