« Vissza Asztrológiai útmutató a Kos jegyében  « Horoszkóp, asztrológia  2008. augusztus 29.

Asztrológiai útmutató a Kos jegyében Március 20-án reggel (helyi idő szerint 6 óra 45 perckor) éri el a Nap a Kos jegyének 0. fokát. Beköszönt a csillagászati tavasz, és a Kos havával kezdődik az asztrológiai év – jelenleg a Jupiter éve. A Jupiter, a bőség bolygója most a Bak jegyében jár. Népszerű szóval élve a megszorítások jegye a Bak. A két analógia (Jupiter + Bak) találkozásából józan, mértéktartó és átgondolt növekedésre következtethetünk. Kiegészítve az égbolton megfigyelhető további konstellációkkal – figyelemmel a másnapi teliholdra is – a növekedés járhat sok feszültséggel, és mindenképpen magában hordozza régi dolgok végleges eltűnését az életünkből. A múlttal azonban szembe kell nézni még egyszer, vagy netán most az egyszer végre, mielőtt örökre búcsút intünk neki. Az elmondottak egyéni és társadalmi szinten egyaránt érvényesek. A Nap jegyváltását és a Teliholdat rögtön követi a Húsvét. A Húsvét úgynevezett mozgó ünnep, ami mindig a tavaszi napéjegyenlőség – az idén március 20. – utáni első holdtöltét (március 21.) követő vasárnap és hétfő. A legnagyobb ünnepek – mint arról már volt szó – vasárnapra és hétfőre esnek, lévén a vasárnap a Nap, a hétfő pedig a Hold napja. Jézus keresztre feszítésének középkori ábrázolásain rendszerint jelen van a feszület két oldalán a Nap és a Hold. A két égitest nem egyszerűen az evangéliumban említett napfogyatkozásra utal. Visszanyúlik a napos-holdas világfa ábrázolásokra, hiszen a fa, két oldalán férfi, illetve nő szimbólummal a legrégibb ábrázolások egyike (lásd Ádám és Éva a Paradicsom-béli almafának, illetve a karácsonyfának a két oldalán). Egy további értelmezés szerint a Hold az Ószövetség, a Nap az Újszövetség szimbóluma ezen képeken. A Hős leszállása az alvilágba, majd három nap után történő visszatérése szintén régi motívum, a klasszikus mesék és mítoszok gyakori eleme. Lásd Orpheusz és Euridiké története, Héraklész pokoljárása, Iaszón és a sárkány, Jónás és a cet, János vitéz és sokan mások. A három napnak is megvan a maga asztrológiai, számmisztikai és más szimbolikus jelentése (pl. múlt-jelen-jövő, test-lélek-szellem), miközben péntek estétől nagyszombat estéig csak egy nap telik el. A Húsvétnak mindenesetre kétségkívül a feltámadás a fénypontja. Újra a bőség időszaka köszönt az emberekre (most a természetes folyamatokról van szó, nem az adótörvényekről). Az új időket egy másik ősi szokás, a tűzszentelés is jelezte. Ilyenkor az emberek az otthonukban kioltották a régi tüze(ke)t, hogy új tűzzel gyújtsanak új világosságot. Eredetileg az új tűz meggyújtása történt nagyszombaton. A Húsvét sokáig az új év kezdete volt a keresztény korban. A jelenlegi igazodási pontokat (tavaszi napéjegyenlőség) a nicaeai zsinat jelölte ki Kr. u. 352-ben, addig a zsidó Peszáhhoz igazodott, hasonló időpontban. A csillagászat körébe tartozó érdekesség, hogy március 21-25. körül ragyog az éjféli égbolton a Serleg csillagkép, emlékeztetve az utolsó vacsorára, illetve az egyházi szertartásokon használatos kehelyre, sőt: a „keserű pohár”-ra. Március 25-e pedig Jézus fogantatásának napja, régi neve Gyümölcsoltó Boldogasszony. Az elnevezésben a régi mítoszok Anyaistennőinek nem természetes úton – hanem például a szájukon vagy az oldalukon (!) keresztül történő megfoganása keveredik a gyümölcsfák oltásával, ami egy nem természetes szaporító művelet. A néphit szerint amelyik fát ezen a napon oltják be, azt nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik belőle. A fa oldalának megsebzése (gyümölcsoltás) aztán visszatérő motívumként felbukkan a kereszthalált halt Krisztus oldalát átszúró lándzsa okánál fogva. Aztán újra megjelenik a kehely (vagy serleg). Bezárul a kör: születés és halál egybeesik. Megismételve a bevezetőben említett gondolatot: az idei év tavasza nagy megújulást ígér – de sok mindentől el is kell búcsúznunk.

Ferenci Kiadó Bt.  •  1162 Budapest, Hermina út 16.  •  Tel.: [1] 405-5919  •  E-mail cím: hh@hh16.hu