Helyi Hírek - Független folyóirat   2024.03.29. péntek
Auguszta
E-mail cím:

Jelszó:

CÍMLAP
Cikkek és hírek
Portaszolgálat
Balesetek
Tűzoltósági hírek
Rendőrségi hírek
Polgármesteri interjú
Természetgyógyászat, szépség és egészség
Horoszkóp, asztrológia
Receptek
Videók
Olvasóinktól: körbeküldős üzenetek
Archívum
Archívum
Képgalériák
Helyi Hírek laphálózat
Legutóbbi számaink
Archívum - HH XVI.
Archívum - HH XVII.
2004 előtti számaink
Megjelenési időpontok
Hirdetési áraink
Lakossági aprók
Hirdetésfeladás
Szakmai adattár

Látogatók: 28663684
   « Vissza

Segítség, kutyám van!

 « XVI.-XIV. kerületi hírek 
2007. szeptember 20.
 
Segítség, kutyám van! Röviden ismertetném a tényállást. Adva van egy csinos, kényelmes kertes ház Budapest egyik zöld övezetében. Papa, mama, gyerekek, csupa szív szeretet és egy macska. Mi hiányzik még? Persze, egy kutya! Mégsem azon apróságok miatt kaptam billentyűzetre, mert az eb fazonra nyírta a tujákat, megrágta a bejárati ajtót, megcsócsálta a ház sarkát (ma sem értem miért), fogyasztásra alkalmasnak tartotta a kerti lámpát, illetve megdézsmálta a kutyaházat, ami becs szóra nyomokban sem tartalmaz mézeskalácsot! Az ok, hogy nem tudom hol sétáljak vele konfliktusok nélkül. Amikor idekerült, kis gombolyagként az eb, még nem is gondoltam volna, mi vár rám! Jött a kis guruló gombóc, lett belőle egy hosszú lábú mindenki kutyája. Kevesen vannak, akik nem simizik meg munkába, iskolába jövet-menet. Épp ezért még váratlanabb volt ami az utolsó kötelező oltásig tartó kijárási tilalom után következett! Megvolt az összes szuri, jöhet a várva-várt séta! Egyrészt mert úgy gondolom, minden kutyának szüksége van rá, másrészt hízásra hajlamos fajta. Velem együtt, sajnos. Nosza, uccu neki! Elő a póráz, vegyük nyakunkba a környék utcáit! Eleinte épp csak a sarokig jutottunk, de lassan nőtt a távolság és ezzel arányosan csalódottságom. Nem a kerti kutyák méltán jogos felháborodása a gond, melyet egy kint sétáló kutya korbácsol fel, hanem azon környékbeli lakótársak, akik feltételezem, tisztában vannak azzal, hogy egy kertes házas övezet kutyáktól sem mentes vidékén élik napjaikat. Kaptunk nem kevés mosolyt és kedves szót egy-egy séta alkalmával, főleg amíg csak a sarokig jutottunk el, a kezdet-kezdetén – aztán a távolság növekedése arányosan hozta magával azt a nyomasztó felismerést, hogy nem szép dolog kutyát sétáltatni ezen a környéken! Reggel fél hétkor van alkalmam kimenni a kutyával, mielőtt felkelnek a gyerekek, vagy este fél kilenckor. Úgy okoskodtam, a reggeli a jobb időpont, hiszen olyankor úgyis mennek iskolába, dolgozni, tehát kezdődik a nap. Mit mondjak, nem tettem zsebre amit kaptam! Számomra ismeretlen emberek fejtették ki véleményüket, nem túl udvarias formában, hová is menjek a bolhazsák kutyámmal. Egyszer legalább magáztak közben! Fél siker. Máskor egy köpet formájában kaptam mintát a reggeli fogkrém mentoljából. (Azóta tájékoztattak, oda se neki, a hölgy igazoltan félnótás!) Ne sétáljak a járdán, mert az a gyalogosoké, ne sétáljak az úttesten, mert az is a gyalogosoké, no meg az autósoké, de még nem hirdettek győztest. Ne sétáljak abban az utcában, mert ugatnak a kutyák, és én nem sétálok ott, ahol nagy forgalmú főút van. Nem szeretem az ólmot reggelire, mit tegyek! Nem kevés útvonalat próbáltam ki, sőt húsz percnyi sétára, még egy kutyafuttatót is találtam! Húsz perc oda, tizenöt vissza, mert lejtős! Hurrá! De mégsem. Azon az útvonalon is akad eb, nem is kevés, van olyan kert, ahol négy afgán agár próbálta lebontani a kerítést. Reggel és este a kutyafuttató szinte kihalt. Van élet – de máskor. Pech! Legutóbb vettem a bátorságot egy eltelt nyár után, hogy újra a mi részünkön induljak reggeli sétára. Első két utca, három mosolygós munkába induló. Hurráoptimizmus a küszöbön! Csak nem? Nem. Magas a küszöb, pofára estem. A házából kikandikáló néninek, csak a beszédre nyílt ajkait láttam és lebiggyedt, haragvó vonásait. Tény, szavát nem értettem a kutyák ugatásától, de talán jobb is. Gyerünk gyorsan ki a hátsó határ útra, ahol csak az egyik oldalon vannak házak, a másikon mezőgazdasági parlag területek, és egy két járólapokat áruló vagy autóbontó telep. Na, itt vagyunk! Egyszer csak két acsarkodó németjuhász ront ránk! Egyikük ott maradt az út túloldalán, óvatos volt, vagy tapasztalt, mert nagy volt a reggeli forgalom ezen a szökő úton. A fiatalabb tapasztalatlanabb is volt. Egészen mostanáig. Átvágott az úton. Ő acsargott, én üvöltöttem, és kérdőn sandítottam fél szemmel a mindkét kapuszárnyat kitárt telepre, ugyan mikor tűnik fel az őr, hogy behívja fogdmegjét – de semmi. Már-már úgy tűnt, sikerül visszarikoltoznom a helyére az állatot, de az utolsó pillanatban vissza, majd hátrahők: épp egy autó alá! Bal mellső lábát hallottam reccsenni! Gyorsan vissza is bicegett a helyére, ahol három ember nézte végig az eseményeket. Még odakiáltottam maradék hangommal, hogy az állatot megcsapta az autó, de nem észleltem túlzott érdeklődést. Egyikük nyomkodta tovább a telefont, a másik kettő álmatagon ténfergett tovább. Gyorsan elsiettem, mire a következő telep bezárt kapuján keresztül két puli jellegű szőrcsomó vett célba minket ugyanazon a forgalmas hátsó úton. Szerencsére nekik nem lett bajuk. Ickiri vissza a házak közé! Csak el innen, mielőtt valakinek még komolyabb baja esne! Itt is ugattak a kutyák, de legalább nem tudnak kijönni és kárt tenni magukban, vagy bennünk... Romokban heverek. A kutyám is, mert nem megyünk sétálni, csak a kertben dobálom neki a labdát, ami nagyszerű, de a kutyasajtó az utcán hever bokrok, fák és kerítések sarkában. Látom tekintetében a kérdést, „Mond tényleg papagájnak nézel, hogy kalitkában akarsz tartani?”. És igen, azt hiszem igaza van. Segítség, kutyám van! Kertes házas övezetben! Hogy kinek van igaza? A magukból kivetkőző lakosoknak, mert zavarja őket a kutyaugatás? Azoknak akik szeretnék megsétáltatni a kutyát fél óra autózás mellőzésével? Vagy csak a tolerancia hiányzik? A kutyák neveletlenek, hogy ugatnak? Nem tudom. Mint ahogyan azt sem, hol sétáljak a kutyámmal anélkül, hogy ne sérteném valakinek a fülét, vagy ne veszélyeztetném mások testi épségét. Az ösztönöm mégis azt súgja: nem a négylábú állatokban van a hiba. (ironram)
 


Ferenci Kiadó Bt.  •  1162 Budapest, Hermina út 16.  •  Tel.: [1] 405-5919  •  E-mail cím: hh@hh16.hu
Ugrás a Szakmai Adattárhoz
preload preload
Legutóbbi lapszámunk - 2024. március 20.
2024. évi naptár nyomtatható formátumban letölthető
Hogyan legyünk egészségesebbek, szebbek, vékonyabbak
Ide kattintva megtekinthető
Kerületi festőművészek virtuális galériája
A fogyás lélektana
A XVI. kerületi uszodák honlapja
Bővebben az önismeretről és a Bach-virágterápiáról
Ide kattintva megtekinthető
Lao Ce ősi bölcselete e-book formátumban
Hazai és nemzetközi időjárás

Kattintson ide az előrejelzéshez