« Vissza Horthy, a kormányzó – beszélgetés a rendezővel  « XVI.-XIV. kerületi hírek  2007. május 16.

Horthy, a kormányzó – Koltai Gábor dokumentumfilmje kizárólag az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a déli órákban, naponta egyszer kerül vetítésre. Hogy miért csak ott, és miért csak egyszer? Erről és még sok lényegbe vágó kérdésről beszélt Koltai Gábor filmrendező a Kistarcsai Deáktanya legutóbbi előadásán, május 10-én, este. A szokásosnál többen voltak kíváncsiak a rendezőre és mondanivalójára, talán nem egészen véletlenül… Már a Trianon című dokumentumfilm bemutatása is nehézségekbe ütközött – mesélte a rendező – a mozi előtti transzparenseket, amelyek a filmet hivatottak reklámozni, igen rövid idő múltán eltávolíttatta a felsőbb vezetőség. Szerencsére az emberek így is jöttek, folyamatos érdeklődés kísérte a vetítéseket. Aztán a „Horthy, a kormányzó”-nál kísértetiesen ismétlődött a helyzet: transzparens le, nézőközönség jön. Azt mai napig nem sikerült elérni, hogy példának okáért a Duna TV bemutassa a Trianont. Az a Duna TV, amely életrehívása éppen Trianon egyenes következménye. A filmekben meg­szó­lal­tatott, köztiszteletben álló emberek, akiknek életművek vannak a hátuk mögött, 90 százalékban szóhoz sem juthatnak a köztévében. A magyar közgondolkodást és a médiát nagyon szűk csoport próbálja vezetni, akik irányítani akarják gondolkodásunkat, azt sugallják, hogy ezekben a filmekben rosszakaratú emberek uszítanak minket, a múltba merengenek az előretekintés helyett, historizálnak. Miért kell felhánytorgatni a múltat, felszakítani a sebeket, ne foglalkozzunk a régi dolgokkal, nézzünk előre. Az erdélyi „Trianon” vetítés körül óriási botrány kerekedett, be is tiltották, de ezt követően egy román kereskedelmi tévé mégis műsorára tűzte, azt demonstrálva, hogy lám, mennyivel nagyobb a demokrácia Romániában, mint Magyarországon, ahol egyáltalán nem sugározzák tévében a filmet. A vetítés után a rendezőnek másodmagával – a túlerőben lévő négy markos történész ellen – sikerült egy élő TV-s beszélgetést kieszközölni. Ez még mindig jobb, mintha önkényesen kommentálták volna a filmet, mert az élő műsort nem lehet csak úgy megvágni. A román mindig támad, mégha kérdez, akkor is: kinek a nevében készítette Koltay a filmet? – hangzott el többször is. – A magam nevében. A magyar nép nevében! Magyarország népének túlnyomó többsége nevében!!! Beszélt a filmrendező a magyar családok alapvető problémájáról, ami egyben válasz is arra, miért fogy a magyar nép. Vallja, hogy nem azt a két fiatalt kell hibáztatni, akik nem vállalnak elég gyereket. Nem mernek: a fiatalok ugyanis nem látnak maguk előtt jövőképet, nem hiszik, hogy akár két gyereket is fel tudnának nevelni, nemhogy 3-4-et – ami le tudná lassítani a folyamatot, a népességfogyást. Ma Magyarország ugyanolyan drámai helyzetben van, mint lehetett 1920-ban. De ezt legfeljebb dédanyáink-apáink elmondásaiból tudhatjuk. A teljes kivérzés és megszűnés határára érkezett az ország, minden egyben volt ahhoz, hogy kimúljék. De eleink megrázták magukat, és azt mondták, hogy NEM! És megtartották az országot. Ehhez persze nagyon sok ember kellett, sok tízezer, a társadalom minden területéről, akik mély magyarságtudattal vettek rész a nemzetépítésben, amely az egész magyar társadalom minden szeletét áthatotta. És összeszedte magát nemzetünk, de ehhez olyan mély, nemzeti öntudat kellett, amely mára kihalófélben van. Lelkünk mélyén ott van a félelem. Nem vagyunk autonóm, felemelt fejű, értékeinket ismerő állampolgárok. Ma Magyarországon a családok a szó hagyományos értelmében szétestek. Az asszonynak dolgoznia kell, 3-4 gyermek felnevelése nem életmű. A gyereknek hiányzik az a biztos, meleg fészek, ahova bátran visszamenekülhet, ahol mindig biztonságban van. Ez van kicsiben és ez van nagyban is. Amilyen a család, olyan a társadalom. (És amilyen a társadalom, olyan a család is.) A két világháború közötti szellemi, lelki, kulturális építkezés tartalmát érdemes felmutatni, hogyan csinálták eleink, mit kell tenni a társadalomnak az egyes területeken. Hogy tudott úgy felemelkedni a mélyből az ország, hogy a világválságot is túlélje. Nagyon sok minden változott, elmúlt és „fejlődött” azóta, de mégis azonosak a tendenciák. Ha nem történik változás a mentalitásban, szolgáltató népességgé válhatunk, „kisebbségben, saját hazánkban” – Nemeskürthy szavait idézve. Sem a Trianont, sem a Horthy filmet nem akarja levetíteni egyetlen TV-csatorna sem. Mi lehetne a következménye, ha az emberek rádöbbennének bizonyos összefüggésekre, igazságokra: lehetnének esetleg olyan társadalmi felismerések, amelyekből hitet, erőt lehetne meríteni. Birodalmi akarat alá soroltak minket – már nem először – bűnös nemzet, fasiszta, reménytelen, jövő nélküli állampolgárok, akik örüljenek, hogy egyáltalán élnek. Birka tudatú népre van szükségük. Erre a magyarság 56-ban egy nagy felkiáltójelet tett – tartott 10 napig… Volt ugyan „rendszerváltás”, de a beidegződött mechanizmusok csak nem akarnak megváltozni. Multinacionális világakarat dönt a világ sorsáról, világbank, nemzetközi valutaalap, hatalmas politikacsináló gépezetek, ahol – hogy működjenek a dolgok – birkatudatú, történelmét nem ismerő, mindent elfogadó, bólogató, aláíró népekre van szükség. Ezen gondolatok mentén lehet választ kapni, miért is nem vetíti a TV a Koltay-filmeket. És miért nem készül egyetlen film sem a magyar történelemről, például a nándorfehérvári győzelemről, mely még nemzetközileg is ismert a déli harangszó kapcsán. Ezzel szemben a forradalom 50. évfordulóján szétlövik gumilövedékekkel az ünneplésre összeverődött tömeget, és mi mindezt tudomásul vesszük – panaszolta el a filmrendező a hallgatóságnak. Ötvenéves történelmi megkésettséget kell leküzdenünk. Vizitdíj: morgunk, dühöngünk, mondjuk a magunkét, de mégiscsak lenyomták a torkunkon! Kérdés, hogy egy erős és összetartó, felemelt fejű nemzettel vajon meg lehetne ezt csinálni? Még a Kádár-rendszerben is több történelmi film készült, ráadásul ezek 90 százaléka még ma is vetíthető, nem kopott meg – átvitt értelemben. Ma, amikor ennél sokkal többet kéne csinálni, egy sem készül. Még a végén ráépülhetne a lelkünk mélyén egy nemzettudat! Kinek van erre szüksége? E helyett nézhetjük például az egyik kereskedelmi csatornán, hogy 5 millió forintért mire képesek az emberek: a feladat az, hogy 3 perc alatt egy fiatal pár hány élő csótányt képes szájjal kihalászni egy többszáz rovart tartalmazó tálból, és azt csókkal (!) átadni párjának, aki azt még élve kell, hogy áttegye egy másik tálba. Ha megdöglött közben, hiába minden. Csoda, ha öklendeznek közben? Aztán másnap a bulvárlapok fotósorozatokban hozzák a részleteket. Hadd hányjon más is… Mehetne e helyett akár a Horthy film is, de inkább a csótányzabálás megy. A társadalom fele a létminimum határán tengődik, ezért lehet ezzel a néppel mindent megcsinálni. Ötmillió forint nagy pénz! Lehetne tehetségesen feldolgozott, szép emberi példákat közkinccsé tenni: családok, ahol a gyerek nem teher – az emberek lelkét megérintve. Ehelyett a primitív idiotizmus, amibe a mai generáció a legnagyobb természetességgel nő bele. Koltay mélységesen hisz abban, hogy a magyarság már bebizonyította, nagyon nehéz helyzetekből is fel tud állni. Eddig azonban volt még a lelkünk mélyéről mit előhívni… Beszélt az EU-ról – de nem ellene. Az Európai Unió felemelt fejű, erős, öntudatos nemzetek közössége kell, hogy legyen. És itt nem jobb és baloldali érzelmekről van szó. Gyakran röhög rajtunk a világ, mert kijátszhatók vagyunk egymás ellen, nem is vesznek komolyan minket. 89-90-ben nem ilyen magyarságról volt szó! Nagy Imre tárgyalását annak idején végig filmszalagra rögzítették. Miért is nem lehetett például ezt levetíteni az 50. évfordulón? A válasz nagyon egyszerű: holtában is félnek tőle! A test megszűnhet létezni, de a szellem erejét nem lehet semmissé tenni – a szellem tovább él. Az előadás végén még kérdések hangzottak el, többek között: milyen anyagi forrásokból készültek a filmek? – Teljesen saját költségen – válaszolta Koltay Gábor – amit a feleségem természetesen nem nagyon díjaz… (Sz) A „Horthy, a kormányzó” című film vetítési joga a Koronafilm Kft. gondozásában van, magánvetítésre kölcsönzéssel kapcsolatban érdeklődni lehet Somlai Zsuzsannánál, telefon: 200-8403, e-mail: kfilm@hu.inter.net

Ferenci Kiadó Bt.  •  1162 Budapest, Hermina út 16.  •  Tel.: [1] 405-5919  •  E-mail cím: hh@hh16.hu